E sokat ígérő cím alatt jelentkezik már egy hete a Magyar ATV este húsz óra öt perckor. De szép lenne, ha igaz lenne! Az biztos, hogy még a pártpolitikusok is szívesen mondanak igazat, ha sikert remélnek tőle. De ha az egyenes beszéd nem szolgálja a "nekem kedves párt" érdekeit, akkor mi lesz? És ha a riporter úgy kérdez, hogy az igazmondás mártírjának kell lennem ahhoz, hogy válaszom egyértelmű és világos legyen, akkor mitévő legyek? Nem a mártírok korát éljük. Meg aztán miért beszéljek egyenesen akkor, mikor netán még a hallgatóim sem azt várják el tőlem, mert "az embert vágyaik vezérlik" (Petőfi S.) inkább, mint a való igazság szeretete. De csitt! Elég legyen a morfondírozásból! Inkább elkezdek azzal dicsekedni, hogy volt két boldog találkozásom olyan két egyenes beszéddel, melyek közlésétől nem tudom magam megfosztani, annyira örültem nekik. Az egyik az új váci püspök, dr. Beer Miklós szájából hangzott el. Mikor megkérdezték tőle: mit tart szélsőségnek, ezt felelte. "Például azt, ami nagyon nem tetszett: a tavalyi választási kampányban papjaink egy része nyíltan pártpolitizált". Majd ezt is mondta: "Amikor az egyház belemegy a pártpolitizálásba, ...abban a pillanatban feladja függetlenségét. Ezt nem szabad megtenni". Ennek az egyértelmű kijelentésnek azért örültem nagyon, mert magas helyről hangzott el, s így még azok is kénytelenek elhinni, akik bár tudnak bizonyos papi pártpolitizálásról, de - érdekes paradoxon - nyíltan elismerni nem akarják. Aztán hátha elkezdik félteni az egyház függetlenségét azok is, akik a kelleténél jobban félnek az egyházak pénztelenségétől. Egy másik egyenes beszédet a Nobel-díjas Kertész Imrének köszönhetjük. Többek között ezeket mondta: "Magyarország nem hajlandó szabadulni a múltjától és tisztázni a dolgokat... Ehhez kellene egy felszabadító erő, de Magyarország nyomorúságos politikai pártok uralma alatt él. Függetlenül attól, hogy éppen melyik kormányoz...Magyarország betegesen fél az önreflexiótól..." Félreértés ne essék! E két egyenes beszédnek nem a tartalma miatt örültem. Amiatt inkább gyászolnom kell, s bánkódnom is - megvallom - eleget! De az is valami, hogy végre kimondták őket olyanok, akiket a szolgálat és a hírnév magas dobogóra állított. Az meg már az én régóta táplált rögeszmém, hogy a magyar társadalom nagyon el tudna gondolkodni, ha az evangéliumi bűnbánatban megtisztult egyházak ökumenikus egysége lenne a huszonegyedik század elején az ország modern Keresztelő Jánosa. De ettől még messze vagyunk. A közös prófétaságnak ez a harsonája még nem szól elég hangosan. Csak meg ne előzzék a végítélet történelmi harsonái! Mert azok nagyon egyesen beszédek lesznek! Vági László

<<< Vissza