Megközelítőleg sem volt elégséges orvosi felszerelés, ruházat, skorbutot megelőző szer és a földműveléshez szükséges szerszám. A zsúfoltság miatt egy extra hajóra is szükség volt; Arthur Phillip, amennyire lehetett, pótolta a hiányokat, mégis csak az elindulás után derült ki, hogy nem volt tartalék egyrészes női ruha. Akkor úgy hívták, hogy "slop", és hogy a haditengerészek elöltöltős muskétái számára elfelejtettek lőport és golyókat vinni. Az előző hiány hamarosan kiderült, az utóbbi hiányról viszont csak Phillip kapitány és néhány legbizalmasabb tisztje tudott. Mintegy 1500 személy élelmezéséről kellett gondoskodni az út folyamára, azonfelül mintegy 1000 letelepítendő ellátásáról, lehetőleg 2 évre. Phillip kapitány, amennyire csak mód volt rá, gondoskodott az 1500 személy ellátásáról és minden olyan szerszámról, melyet az új kolónia megalapozásához szükségesnek talált. Az óriási előkészületek után az elindulást pusztán az állami bürokrácia késleltette. Végül is elindult a flotta 1787. május 13-án. Különösebb feltűnés nélkül hagyták el Portsmouth kikötőjét, még mielőtt a templomtornyok harangjai a hívőket istentiszteletre szólították volna. A távozókhoz nem volt semmi búcsúbeszéd, semmi ceremónia. Ezen a napon nemcsak az évszázad, hanem történelmünk egyik legjelentősebb mozzanata vette kezdetét. Amint alaposabban szemügyre vesszük az első flotta hajóit úgy érezhetjük, hogy nemcsak kétszáz, hanem kétezer évvel mentünk vissza az időben. Az első flotta nyolc hónapig hajózott Portsmouthból Sydney "Botany-öbölig". A flotta hajói kicsiny, vaskos, nehézkes fauszályok voltak, amelyek nem sebességre épültek, nem kényelemre, csupán a biztonság volt a szempont a viharos tengeren. Annak idején korszerűeknek számítottak, és egyik sem volt hét évnél régebbi. Elsősorban a hajók mérete döbbenti meg a mai szemlélőt. A tizenegy hajó közül nyolc alig hosszabb, mint 30 méter és csak 8,5-9 méter széles. A többi három még kisebb. Tonnában a tizenegy hajó összesen nem tette ki egy huszadrészét a második világháborús szállítóhajónak, a Queen Marynek. Mégis a primitív kis vitorlások csaknem 1500 személyt szállítottak a világ túlsó oldalára élelmiszerrel, élőállatokkal, földművelő szerszámokkal és a két évi ellátással a letelepedendő 1000 személy számára. A flotta három csoportra osztható: kettő kísérőhajó, mondhatni hadihajó, hat fegyenc-szállítóhajó, három teherhajó. A hajók teljes egészében fából készületek. Óriási mennyiségű fát használtak fel, hogy a legnagyobb viharban se roppanjanak össze. 300 mm széles és annál is mélyebb bordák és gerendák tartottak 75-100, sőt 125 mm vastag pallókat. A hajó lényegében egy masszív, üres hüvely volt néhány felépítménnyel. A tiszti kabinban alig lehetett felállni, tipikus alapméret 1,8 m x 1,5 m, vagy kevesebb. A legénység közös "dormitóriumban" hált, családtagok kaphattak kabint. (folytatjuk)

<<< Vissza