Képünkön: Az új katolikus templom (1900 körül)
A katolikus családok betelepítése folytatódott, amely különösen Szigeti
István plébános idején (1763-1778) ért el látványos eredményeket. Egy
1773-ban készült összeírás szerint Szentes 7249 fős lakosságából a katolikus
hívők száma elérte az 1900 főt. A régi templom már az 1760-as években
szűknek bizonyult, ezért Szigeti plébános a kegyúrhoz fordult segítségért.
Harruckern Ferenc báró vállalta a templombővítés költségeit, így
1767-ben a szentély kiszélesítése megtörténhetett. Ezt követően a váci
püspök leiratot intézett a vármegyéhez és a földesúrhoz, intézkedést kérve,
hogy a megnövelt templomhoz építtessenek tornyot is, méghozzá Szentes
város közköltségén. A város ( némi nehezteléssel ugyan ( eleget tett a
parancsnak, s 1768-ban (235 évvel ezelőtt) megépült a ma is álló barokk
toronytest három szintje a templom keleti végén.
Az elkövetkező évtizedekben a város népessége, azon belül a római katolikusok
száma lendületesen gyarapodott:
1783-ban 8223 fő (ebből katolikus 2181 fő), 1828-ban 16.134 fő (ebből
katolikus 5772 fő), 1850-ben 22.136 fő (ebből katolikus 7075 fő). Látható,
hogy az 1767/68-ban átépített templomot a katolikus hívők már régen kinőtték.
Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a szentesi katolikus egyház talán
legjelentősebb plébánosa ( a Nagykőrösről jött Sáfrán Mihály (1792-1818)
( működésének első percétől egy új templom építését tartotta legfontosabb
feladatának. E tárgyban több alkalommal kéréssel fordult a kegyúrnőhöz,
báró Harruckern Jozefához (gróf Károlyi Antal özvegyéhez), aki azonban
a francia háborúk miatt csak egy nagyobb tatarozás elvégzését tudta finanszírozni.
Sáfrán Mihály ezt követően is folyamatosan felszínen tartotta a templomépítés
ügyét, de az ő idejében nem kerülhetett rá sor.
Feljegyezték róla, hogy az építés szükségességének bizonyítása érdekében
utóbb még a templom esedékes meszeltetésétől is eltekintett, azzal a be
nem vallott szándékkal, hogy az épület rozzantságát még inkább kifejezésre
juttassa. Sikerült is elérnie ezzel, hogy az 1810 júniusában bérmálásra
Szentesre érkező Kámánházy László megyéspüspök felfigyeljen a templom
romos állapotára, de a meszeltetésre szóló felhíváson kívül egyéb segítséget
nem kapott.
A püspöki utasítás ellenére sem meszeltette ki nyomban a templomot, mert
eltökélt szándéka volt, hogy az építés ügyét dűlőre viszi. Két évig kérvényezett,
agitált, de a nehéz gazdasági viszonyok miatt nem ért el eredményt. Be
kellett érnie azzal, hogy 1812 nyarán az uradalom pénzén a templom belsejét
teljesen rendbe hozatta. Kitűzött célját tehát nem valósíthatta meg, sikerként
könyvelhette el viszont, hogy szakképzett tanítók alkalmazásával megemelte
a katolikus iskolák színvonalát és tekintélyét, a hívek adományaiból 1807-ben
az elrepedt két régi harang helyébe újakat vásárolt, 1809 decemberére
pedig felépült a plébánia új épülete.
A templomépítés ügye Leeb Mátyás plébános idején (1828-1878) mozdult ki
a holtpontról. Mint a gróf Károlyi család volt derekegyházi káplánja,
működése kezdetén élvezte az új kegyurak támogatását, s ez bizakodásra
adhatott okot. Beiktatása után a váci püspök is meglátogatta, akinek felhívta
figyelmét a templom romos állapotára, közbenjárását kérve a régen vajúdó
ügy megoldásához. A remélt kedvező fordulat azonban egyelőre elmaradt,
amely elsősorban a város és a Károlyi grófok között húzódó ellentétekkel
magyarázható. A váci püspök végül megelégelte a huzavonát, s az életveszélyre
hivatkozva 1842. január 9-én bezáratta az omladozó templomot, egyúttal
az iskolát jelölte ki az istentiszteletek helyéül.
Kétéves előkészítés után kezdetét vehette az új templom építése. A város
600.000 téglával és a toronyórákkal, a grófi család 58.000 forinttal,
az egyházközség 33.000 forinttal járult hozzá a költségekhez. 1844 tavaszán
a régi templomot a torony kivételével lebontották; az új templom alapkövének
letételére 1844. július 6-án került sor. Jelenlegi klasszicizáló formáját
1847-ben nyerte el. Az új építményt 1847. július 26-án Leeb Mátyás plébános
szentelte föl Szent Anna tiszteletére. A püspöki fölszentelés Raskoványi
Ágoston váci megyéspüspök 1853. évi látogatásakor történt meg.
Labádi Lajos
|
