Szentesen június 6-án a könyvtárban megalakult a magyar-német baráti társaság, melynek vezetője Keserű Imre a Horváth Mihály Gimnázium tanára lett. A június végén Szentesen rendezett Testvérvárosok Sportfesztiválján a sank augustini küldöttséggel tartott Dr. Werner Schmidt az ottani baráti társaság vezetője és felesége, Brigitte Schmidt. A velük való beszélgetés során kiderült, hogy ők egy-két hónappal megelőztek bennünket. Visszautazásuk előtt egy-két órával bepakolás közben leptem meg őket, ennek ellenére szíves örömest álltak rendelkezésemre. Először Schmidt urat kérdeztem: - Hogyan született meg a gondolat a német-magyar baráti kör megalakítására? - Szentes várossal már régen léteznek kapcsolataink zene, sport és kölcsönös iskolai látogatások terén, ezért akartunk egy mindenre kiterjedő általános kapcsolatokat ápoló társaságot létrehozni. Nekünk tulajdonképpen már létezett egy ilyen egyesületünk, de ez eddig csak az angol testvérvárossal tartotta a kapcsolatot. Az idén tavasszal megváltoztattuk a szabályokat és most már minden testvérvárosi szálat egyformán ápol társaságunk. Az egyesület vezetője Frau Prof. Ingrid Weitenhagen, akinek két helyettese közül az egyik az angol szekcióért felelős, a másik én vagyok, feladatom a Szentessel való kapcsolattartás. - Amikor pünkösdkor Szentes város ifjúsági labdarúgó-válogatottjával Sankt Augustinban jártunk, ez a baráti kör igen szívélyesen vendégül látott bennünket a csapatot elkísérő felnőtteket. Az egyik asztalon megpillantottam egy német-magyar nyelvkönyvet, melyről rögtön látszott, hogy igen gyakran forgatják. Megtudtam, hogy indult egy magyar nyelvtanfolyam. - Hohendorff úr az ottani polgármesteri hivatal kulturális kapcsolatokért felelős embere és a feleségem jelezte, hogy él Bonnban egy magyar származású tanárnő és ha van rá igény indítanak egy nyelvtanfolyamot. Így is történt, és Sankt Augustinban jelenleg 12 ember tanul magyarul. - Hogyan szereztek tudomást az esetlegesen ott élő magyarok a baráti kör létezéséről? - Valahogy eljut a fülükbe a hír, három-négy magyar már részt vett az előbb említett partin is, köztük egy nem kisebb híresség mint Benedek Gábor az 1952-es helsinki olimpiai öttusa csapatának aranyérmes tagja, egyéniben ezüstérmese. - Remélem minél több magyar tudomást szerez rólunk. - Ezután Frau Brigitte Schmidt-et kérdeztem, hogy jártak-e már országunkban? - Hogyne, már kétszer is, először Budapesten, másodszor pedig a Balatonon voltunk. - Milyen benyomásaik alakultak ki rólunk? - A magyarok kedves emberek. Sok mindent láttunk, szép a táj, irigyeljük a szentesi strandot. Voltunk a repülőtéren, a könyvtárban, a múzeumban, a zeneiskolában és egy koncerten a SZIDÖK pincéjében, no meg Magyartésre is ellátogattunk. - Ezután foglaljuk össze, hogy munkájukban mik a közvetlen céljaik? - Szeretnénk, ha a fennálló kapcsolataink kiszélesednének és jó lenne, ha az egyszerű szentesi átlagember is megismerhetné Sankt Augustint. Szeptemberben jön hozzánk a gimnázium küldöttsége, már azokkal is jöhetne néhány ember. Akik eljönnének, azokat családoknál szállásolnánk el, hogy jobban megismerjük egymást. Egyébként én most nem szimpla feleségként vagyok jelen, hanem a város vezetésének tagjaként a polgármestert képviselem, és az ő nevében hoztam ajándékot az itteni polgármesternek. Fontosnak tartom, hogy Szirbik Imre úr is élénk érdeklődést mutat a kapcsolatok iránt, és támogatja azt. - Köszönöm az interjút és jó utat kívánok! - Mi is köszönjük, és viszlát mindenkinek Sankt Augustinban! Boros István

<<< Vissza