<<< Vissza |
Építők kézjegyei II. |
2003. július 11. |
Kispál Antallal a harmincas évek iskoláskori, pajtási kapcsolatom
az ötvenes évek építkezésein munkatársi, baráti vonalon folytatódott. Szállásokon
pihenés, olvasás, néprádió-hallgatás, kártyázás, beszélgetés során a téma
a munka volt. Kispál elmondta: - Bartha István ácsmester 1940-ben szerződtetett ácsinasnak. Szentes felsőpárti Jézusszíve templom építkezésének eseményeinek emlékei maradandóak. Napjainkban írásban is rögzítettem. A templom kéttornyúra volt tervezve. A toronyalap alá helyezendő alapkőletételtől kezdve az építkezés befejezéséig részt vettem. A munkatársak közül néhány ember: Szőke Ferenc, Kertész Ferenc, Győri Ferenc, Pataki József, Orgovány László, Mikecz János kőművesek. Marsi István, a Bubor családból három leány, két fiú segédmunkások. Köveshelyi Antal, Kispál István, Balázs József, Farsang Mihály ácsok. A templom építkezéséhez hozzájárulók, építők neveit az almába - 80 cm átmérőjű - gömbbe helyezték. Ennek és a fölötte lévő 230 cm magas 120 kg-os bronzkereszt felszereléséhez a toronycsúcsa fölé nyúló - biztonságosnak nem nevezhető - létraállványt készítettünk. A rárögzített csigasoros kötéllel szándékoztuk felhúzni. Borsi Árpád bádogosmester a jelképek elhelyezését nem vállalta. A szembe lévő oldalról irányított. Fiatal és merész voltam, elvállaltam. A vezércölöpre Szegedi kovácsmester által készített kehelybe négy csavarral rögzítettem. Dr. Bugyi István professzor úr jelen volt: Adott egy marék pénzt - ötszáz pengőt, annyit mondott "megérdemled". Kezdő szakmunkás órabérem 1,80 pengő volt. Dr. Bugyi volt a házigazdája a Kenyeres Rafael vendéglős által készített avatásnapi templomudvarban rendezett vacsorának. A templom építőiből csak Bubor Lászlóról tudok, a többiek valószínűleg már nem élnek - fejezte be Kispál Antal. Évtizedekkel később az evangélikus egyház jelképének a szentesi templom tornyára való felhelyezését, modern eszközökkel képzelték el. A Kurca melletti futballpályán helikopter kötelére rögzítették, majd a gép magasba emelkedett. A légáramlat erős volt, a jelkép könnyű, kilengése miatt nem tudták a kehelybe csúsztatni. Később gyengébb széláramlatban helyére került, az érdekeltek, figyelemmel kísérők örömére. A templomok építőiről való emlékezés végett írtam soraimat. Kátai Ferenc |