Hősök napján kegyelettel és tisztelettel emlékeztek meg a háborúkban elesett halottainkról. Nagy Zoltán, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége helyi csoportjának elnöke beszédében elmondta, a volt hadifoglyok szeretnék, hogy ez a nap megmaradjon örökre. Akik az életüket adták a hazáért, a magyar hont védték, megérdemlik. Reméli azonban, hogy az eddigi hősi emlékművek után újabbak már nem épülnek. Ne legyen többé háború! -jelentette ki a szónok, majd egy korábbi hősök napi írásból idézett, Rózsa Gábor mérnök-muzeológustól: "... a hőseinkre emlékezünk. Tegyük hát gazdagabbá ezt a kölcsönt, és adjuk át gyermekeinknek a hősök tiszteletét, háládattal és cserébe." - írta lapunkban a szerző a gyermeknapra is gondolva. Nagy Zoltán sem tett mást, átadta a szót a Kiss Bálint Református Általános Iskola tanulóinak. Mint hallhattuk, a jövőben az oktatási intézmény rendezi majd a hőseinkről megemlékező ünnepséget. A szavalatok, az elhangzó prózák után a jelenlévők, az önkormányzat, a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár és a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége nevében koszorút helyeztek el mindkét világháborús emlékmű talapzatán. A program a Hegedűs László Helyőrségi Klubban folytatódott. Ahol a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének helyi csoportja emlékezett meg fennállásuk tizedik évfordulójáról. Nagy Zoltán elnök köszöntötte a megjelenteket, szólt a helyi csoport megalakulásáról, arról, hogy a tíz évvel ezelőtti létszámból ma már csak 13-an élnek alapítók. (A csoport jelenleg 31 taggal működik.) Részükre Belényesi Gyula, a Volt Hadifoglyok Országos Szövetségének titkára emléklapot adott át. De mint Nagy Zoltán is kijelentette, fogynak. Abból a 13 alapítóból sem tudott mindenki eljönni. Szirbik Imre polgármester pohárköszöntőjében emlékezett a háborúk sodrában elesett hősökre, áldozatokra. is. Volt, aki ott maradt a fronton, volt aki fogságba került. Mint mondta, a családjában is vannak hősök, de egyikük sem akart hős lenni. Dolgozni akartak, nem háborúzni. Az Élet másképp döntött. A polgármester a túlélőknek jó egészséget kívánva kijelentette: soha többé ne legyen háború! Azt követően számos kérdés, bejelentés, kérés hangzott el. Belényesi Gyula titkár próbált válaszolni a felvetett problémákra. Elmondta, a hadifoglyok részére járó kárpótlásból jogi vita alakult ki a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság és a hadifogoly-szövetség között. A Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság megtámadta a rendeletet, a munkaügyi bíróság tárgyalta, majd öt embernek ki is fizették az összeget. Aztán a Legfelsőbb Bíróság felfüggesztette a kártérítést. Így az Alkotmánybírósághoz fordultak, amely április 9-én kihirdette határozatát, miszerint jár a kárpótlás. Ebben az évben megkezdődtek a folyósítások. Akik 1945. augusztus 1-jétől három évet tudnak dokumentálni, azoknak jár. Azokat, akiket nyugatra hurcoltak el, azután tovább vitték őket munkatáborokba, ők is beszámolhatják ezt az időt. Akik még nem adták be a kérelmüket, keressék fel a nyugdíjfolyósító kirendeltségeket. Akik 2001. július 1-jéig beadták a kérelmet, azoknak visszamenőleg 25 hónap jár a havi 20 ezer forintos összeg, amennyiben csak három évről van szó. Öt év után 30, tíz évnél 40 ezer forint jár a volt hadifoglyoknak kárpótlás gyanánt. A folyósítás most indult el ebben a hónapban, sokan már meg is kapták, a zöme azonban a hó végén juthat hozzá. Lapunk kérdésére, hogy a volt hadifoglyoknak mit jelent 2003-ban a hősök napja, a titkár a következőket válaszolta: - Jelentős ünnepnek tarjuk. A hősök napja mélyebb érzelmeket vált ki belőlünk, mint azokból, akik még nem élték át a II. világháború poklát. A háborúban részt vettem, még plusz 47 hónapig voltam hadifogságban. Rendkívül nagy tisztelettel nézek minden olyan ünnepségre, megemlékezésre, szoborra, emlékműre, amelyek ezeknek az embereknek szól. Meghajlok emlékük előtt. Lovas József

<<< Vissza