<<< Vissza

Húsvét utáni körkérdés
Szeretet és megbékélés

2003. április 25.

 
Túl vagyunk a húsvéton is, a kölnisüvegek visszakerülhetnek megszokott helyükre, s bizonyára a lila öltönyös, furcsa mozgású kerékpáros locsolkodók is hazatértek már. Ezzel együtt azonban sok helyen szétrebbent az alig találkozó család; hazamentek a rég nem látott rokonok és elfeledett ismerősök. Van, ahol már elfogyott a sonka, a tojás meg a kolbász, és van, ahol még egész héten kitart: mint rövid összeállításunkból kiderül, hasonlóképp vegyesek a vélemények arról a kérdésről, mit is jelent nekünk húsvét, a kereszténység szent ünnepe.

K. Csaba és családja azok közé tartozik, akik hagyományaihoz méltó módon ünneplik Krisztus feltámadását. Húsvét az egyik legnagyobb ünnep, a bőség ünnepe - mondja Csaba, aki bár nem vallásos, tiszteletben tartja családtagjai hitbeli meggyőződését. Komolyan veszik az előkészületeket, a vasárnapot minden évben otthon, meghitt családi körben töltik. A sonka, tojás elmaradhatatlan. Mint Csaba hozzáteszi: hétfő a locsolkodás napja, amikor a rokonokkal, ismerősökkel kölcsönösen felkeresik egymást. Szavaiból kiderül, az ünnep vallási jellege éppoly fontos számára, mint annak társasági oldala.

Kállai Ferenc és felesége, az idősebb generáció képviselőiként számos húsvétot megéltek már. Azt mondják: a kézzel festett tojás bizony értékesebb volt a maiaknál, amiket a boltban lehet kapni. Összejárt még a nagycsalád, megszentelték az ételt, a családtagokat sonkával, tojással kínálták, a locsolkodók tojást, virágot kaptak.
Hogy mi minden változott az évszázadok alatt, mi minden rakódott rá ünnepi szokásainkra, arról Szűcs Juditot, a csongrádi Tari László Múzeum igazgatóját is megkérdeztük. A szentesi kötődésű igazgatónő - aki számos tanulmányában foglalkozott már a Szentes és környéki táplálkozási szokásokkal és hiedelmekkel - sok érdekességet elárult a húsvéti népszokásokkal kapcsolatban.

Elmondta többek között, hogy a szentesi katolikusok egészen a múlt század közepéig a templomba vitték megszentelni a húsvéti sonkát és a kalácsot, s ilyenkor illett ételt adni a koldusoknak is. A háromnapos húsvét a vidékieknek mindig családi ünnep volt, mely az összetartozást jelentette - emelte ki a néprajzkutató. Megünnepléséről a III. századból valók az első adatok, míg általánossá válását a VIII. századra teszik a kutatók. Az ünnep fő szimbóluma a tojás, mely a keresztény szimbólumrendszerben az újjászületést jelképezi. A locsolkodás eredendően pogány szokás, melynek lényege a termékenységvarázslás ősi kultusza.

A század elején még kútvízből locsolták a lányokat a fiúk, míg a hideg zuhanyt fel nem váltotta a szagos víz, melyet később a borbélyok árultak üzleteikben. Szűcs Judit a népszokásokat érintve elmondta: örömmel látta, hogy apák gyermekeikkel együtt mentek locsolkodni, hiszen ez a legjobb módja, hogy életben tartsunk egy ilyen szép hagyományt. Örömteli az is, hogy a média megfelelően kezelte ezt az ünnepet, a tévécsatornák, rádióműsorok megadták a lehetőséget arra, hogy a különféle vallások, kulturális szokások húsvét alkalmával publicitást kapjanak - tette hozzá. S mindez azért is különösen fontos, mert húsvét nemcsak Krisztus feltámadásának, a természet újjáéledésének és a családok összetartásának az ünnepe, hanem a szeretetnek és a megbékélésnek is.

P.K.


<<< Vissza