 "Kis
lak áll..." - Szatmári Imre (1938-2003) felvétele
A
sajtótörténeti munkákból tudjuk, hogy a vidéki lapkiadás az 1867. évi kiegyezés
után indult általános fejlődésnek. Ez összefüggésben volt a sajtószabadság
helyreállításával, a lapkiadás és nyomdászat szabad iparrá válásával, valamint
a polgárosodás gyorsult ütemű előrehaladásával.
A kedvezőbbé vált feltételek megnövelték a vállalkozási kedvet. Ennek hatása
igen hamar Szentesen is érzékelhetővé vált. Az első folyóirat-indítási kísérletet
a város volt polgármesterének és országgyűlési képviselőjének, Oroszi Miklósnak
a nevéhez fűződik, aki 1871 májusában folyóiratot indított Szentesi Füzetek
címen. A lap a mutatványszám után megszűnt, a szentesiek mégsem maradtak
újság nélkül.
Ez Cherrier János gyöngyösi nyomdásznak volt köszönhető, aki 1871 tavaszán
megnyitotta könyvnyomdáját, könyvkereskedését és kölcsönkönyvtárát. A nyomda
felszerelését hamarosan követte az első helyben előállított újság megjelenése
Szentesi Lapok címen.
A Cherrier János kiadásában és Honthy László szerkesztésében megjelent 4
oldalas vegyes tartalmú hetilap első számát 1871. július 9-én vehették kézbe
a szentesiek. A lap iránti érdeklődés a vártnál kisebbnek bizonyult, előfizetőinek
száma alig érte el a 300-400 főt. Cherrier 1872. május végén egy újabb hetilapot
indított Alföldi Figyelő címen, amely hamarosan magába olvasztotta a Szentesi
Lapokat. Az érdeklődés hiánya miatt két hónap múlva ez az újság is megbukott.
A kudarcok nem törték meg a nyomdatulajdonos vállalkozói kedvét. 1872. augusztus
közepén megindította harmadik újságját, ezúttal Szentesi Lap címen. Új hetilapja
szilárdnak bizonyult, hosszú időn át a város legjelentősebb sajtóorgánuma
maradt.
Szentes lakói az elkövetkező nyolcvan évben megszokták, hogy a városnak
van saját újságja, sőt újságjai, amelyek nem a nemzetközi helyzettel, az
országos nagypolitikával foglalkoztak, hanem a szűkebb pátria dolgaival,
a lakosságot közvetlenül érintő eseményekkel, problémákkal. Nehezen élték
meg, hogy felsőbb rendeletek nyomására 1949-ben megszűntek a helyi újságok,
beolvadva egyetlen megyei lapba, a Viharsarokba. A kor szelleme, a centralizált
hatalmi- és irányítási rendszer jó ideig nem tűrte meg az önálló helyi kezdeményezéseket,
a lokális érdekek megjelenítését.
Annál nagyobb eredménynek és sikernek könyvelhető el, hogy az 1960-as évek
második felében - az országban legelsők között - Szentesen megérlelődött
az elhatározás egy önálló városi lap indítására. A kezdeményezés és a megvalósítás
kimunkálása Szabó Róbert újságíró, a Csongrád Megyei Hírlap szentesi tudósítójának
nevéhez fűződik. A helyi tanácsi és pártvezetés támogatta az elképzelést,
annál több küzdelemmel, huzavonával járt a megyei és miniszteriális szervek
engedélyének megszerzése. Erről Szabó Róbert bizonyára sok érdekes részletet
tudna elmesélni. A város lakói már csak az örömteli végeredményről értesülhettek,
amikor 1968 áprilisában kézbe vehették az új lap, a Szentesi Élet első számát.
A mainál kisebb méretű, nyolc oldalas, havonta megjelenő újság kiadója a
városi tanács, felelős szerkesztője pedig Szabó Róbert volt. Ő fogta össze
és irányította a 11 fős szerkesztő bizottság munkáját, amelynek tagjai az
induláskor: Báthori József, Bodnár István, Dóczi Gábor, Dóczi László, Hojcsi
Pál, Pusztai János, Szatmári Imre, dr. Szabó Sándor, Tóth Ernő, Török János
és Zöldi József. Az első számba Labádi Sándor városi párttitkár írt köszöntőt,
amelyből érdemes kiemelni a következő, útravalónak szánt gondolatokat: "A
lap kialakítóinak és szerkesztőinek a legnagyobb öröme, a közös munka sikere
az lenne, ha városunk lakossága a saját vágyaira, szókimondására, elégedettségére
és gondjaira ismerne ezeken a nyomtatott oldalakon. Bizonyos, hogy a városukat
szerető szentesi emberek, pártfogásukba veszik ezt a lapot, mint az előrehaladás
új hajtását...Legyen a lap legfőbb hivatása: őszintén, igaz hangon és baráti,
segítő igyekezettel szóljon életünk dolgairól. Hiszen az élet problémáinak
megoldásán és szebbé tételén munkálkodunk valamennyien! Kísérje lapunk útját
az olvasók termékeny kritikája, elismerő véleménye, hogy a cikkek, írások
tevékeny hétköznapjainkban kamatozzanak."
Az immár megsárgult első lapszámokban tallózva, visszatükröződik a kiadói
és szerkesztői szándék: Szentesről és a szentesiekről írni, a szentesieknek.
Törekvésekről, fejlesztési elképzelésekről, sikerekről, olykor kudarcokról,
csalódásokról. Új létesítményekről, munkahelyekről, kollektívákról, egy-egy
városrészről, az ott dolgozó és élő egyes emberekről. A város hírnevét öregbítő
neves személyiségekről, kulturális- és sportsikerekről. Vagyis mindazon
területekről és témákról, amelyek a szentesieket közvetlenül érintik. A
valódi néplappá válást segítették a mindennapi életet bemutató, valamint
az új létesítményeket, a városiasodást ábrázoló fotók, amelyeket kezdettől
fogva az egyik lapalapító, a közelmúltban elhunyt nagytehetségű fotóművész,
Szatmári Imre készített.
Az új lap beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Voltak buktatók, ellendrukkerek,
átmeneti szüneteltetés, de mindezeket a Szentesi Élet átvészelte. Becsüljük
meg, mert nem volt könnyű a születése, felneveltetése és életben tartása!
A születésnap alkalmából mondjunk köszönetet mindazoknak, akik a lap megszületésénél
bábáskodtak, megszilárdításában közreműködtek, s azoknak is, akik napjainkban
- az igen nehéz körülmények ellenére - biztosítják tartalommal való megtöltését
és pontos megjelenését. Tegyük ezt azért, mert a szentesi élet szegényebb,
szürkébb lenne a Szentesi Élet nélkül.
Labádi Lajos
|
