Mikor e sorokat írom, még tart a kellemetlen áprilisi tél. Az imént hallott BBC adás meg arról beszél, hogy Bagdadban apokaliptikus állapotok vannak. Ebben a hangulatban kell írnom rövid méltatást arról a híres pápai okmányról, melyet pontosan 40 éve, 1963. április 11-én hozott nyilvánosságra a Vatikán. XXIII. János pápa híres "Pacem in terris" kezdetű enciklikájáról van szó, mely egyben az ő búcsúlevelének is bizonyult akkor. Emlékszem: még tartotta magát az az eufória, mely követte a kubai válság szerencsés megoldásának békét mentő eseményét. Még élt a történelem "legvalószínűtlenebb triumvirátusának" mindhárom tagja, Kennedy elnök, Hruscsov pártvezér és maga János pápa. Hatalmas öröm és elismerés fogadta a körlevelet, mely szólt a világ minden jóakaratú emberéhez, ami egyedülálló jelenség volt a pápai körlevelek történetében. Jól mondták akkor mindenfelé: megszólalt a világ plébánosa. Ma, mikor emlékeztetnem illik minden jó embert erre a pápai békeszózatra, nagyon bántja szemünket a sivatag felöl érkező fekete füstfelleg pokoli gonoszsága, ám eközben nagyon komolyan kell vennünk a ma - sajnos - még aktuálisabb körlevél néhány fontos gondolatát. Íme! Mindjárt a bevezető szavakat idézem: "S békét a földön, melyet az összes emberek a világon minden időben hőn óhajtanak, nem lehet másképp megteremteni és megszilárdítani, mint csak az Istentől alapított rend szent megtartásával." Nem állíthatom, hogy minden jó embernek szíve hajlik arra, hogy éppen Istentől eredeztesse a béke alapját szolgáló rendet, de azt mindenki alapigazságnak foghatja fel, hogy a rendetlenség, az anarchia nem szülőanyja a békességnek. Ezt a pápának is elhihetjük, aki e körlevélben igen sokat remél az ember józan eszétől is. Ezért írja a békét szolgáló törvényekről a következőket: amennyiben a törvény "eltér az észtől, akkor gonosz a törvény, és nem számít törvénynek, hanem inkább ennek megsértése." A pápa számára és minden jó érzésű ember számára evidens, hogy az emberi ész természeténél fogva az igazságosság és elemi méltányosság tiszteletére van beállítva, ennélfogva nem érdemes azon vitatkoznunk, hogy honnan származtassuk az élhető élethez szükséges erkölcs szabályait, viszont - különösen itt, hazánkban - nem ártana szentebb engedelmességgel ügyelni a körlevél szavaira: " ... akik az állam ügyeit intézik, több gondot fordítsanak az elesettebb polgárokra, mert ezek saját jogaikat érvényesíteni és törvényes igényeiket a maguk számára kielégíttetni kevésbé képesek." Aki ma ezeket a pápai szavakat jó szívvel olvassa, az egyben a saját jó szívének törvényeit is kóstolgathatja, s János pápával együtt ki is tudja mondani: ha ezek a megfontolások nem érvényesülnek, akkor a "béke üres szó, (mert) nincs meg benne a dolgok (szükséges) elrendezése". Az üres békéért nem érdemes tüntetni, de a tartalmas békéért még a nem hívő is jól teszi, ha imádkozik. Vági László

<<< Vissza