<<< Vissza

A kártya

2003. március 14.

 
Hazafelé jövet Karcagon egy "fekete" vonatra szálltam fel két asszonytársammal. A kocsiban a fülkék előtt állóktól alig lehetett közlekedni. Sűrűn kellett bocsánatot kérni előrehaladtomban, mert bizony nagyon szűk volt a hely. Kukucskáltam én minden kupéba, de nem volt üres hely sehol. Az egyikben láttam az ablaknál üres helyet, meg azt, hogy egy férfi alszik szétterpeszkedve két helyen, ketten pedig kártyáztak három ülőhelyet elfoglalva.

"Bejöhetünk?" kérdeztem. Azt látni kellett volna! Azt a megdöbbenést a cigány férfiak arcán. Az ablak mellé én ültem le, a kártyázást is abbahagyták, csak az alvást mímelte tovább a bajuszos. A csepeli néni kijelentette, hogyha nem húzódzkodik összébb a bajuszos, akkor az ölébe ül. Kényszeredetten, de maga mellé engedte ülni a nénit a szunyókálást abbahagyó. Mikor mind a hárman letelepedtünk szinte sütött a levegő a gyűlölettől... Nagyon kellemetlen volt. A kártyacsomagot elém rakták a kis asztalra, mivel hely hiányában már nem tudták tovább használni az ördög bibliáját. Erőt vettem magamon, megkérdeztem, hogy milyen játékot játszottak. Majd mutattam egy kártyatrükköt. Kérték, hogy még egyszer csináljam meg, hogy hátha rájönnek a nyitjára... A végén családról, munkáról, hazáról, Istenről, református egyházról beszélgettünk. A férfiak szemében a megbékélés csillogott.

Soha nem gondoltam volna, hogy az ördög bibliája fog elvezetni a másik embertársam énjéhez.

Gizi néni


<<< Vissza