Nem játék a szavakkal ez a szócsere. Mindkét birtokos szerkezet jelentéstartalma külön is igaz, így együtt pedig teljességgel az. Hiszen Petőfi költészete a bizonyság: a költő tudatosan készült a forradalomra. Másfelől az is igaz, hogy ama március jeles napjaiban szerepe meghatározó volt. Költészete előkészíti a forradalmat már akkor - talán még nem tudatosan -, amikor verseinek témájául a családot, a paraszti élet képeit, az alföldi tájat választja, vagy megírja a talált gyermek, Kukorica Jancsi vitézzé emelkedésének történetét. Mindezekhez egyszerű költői nyelvet használ, közlendője népdalszerű, könnyen és mindenki számára érthető. Ezzel Petőfi a magyar költészetben voltaképpen forradalmat csinált: a nyelvi stílus demokratizmusát valósította meg. Költői programját - már tudatosan - Arany Jánosnak írott levelében (1847) így összegzi: "Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata." Ilyen érlelődés előzi meg politikai költészetét. E témájú versei nézeteinek fokozatos radikálizálódását mutatják. Gyorsan végigszáguld kora jeles eszményein a "nemzeti liberális balközép"-től a szélsőbalig, de ismeri az utópista szocialisták nézeteit is. Politikai hitvallása szerint a szabadságszeretete mindenekfölött való. Petőfi 1845-re már közismert költő, nevét az elsők között emlegetik. Világnézeti tisztánlátása és a liberális nemesi reformpolitika nehézkessége arra ösztönzik, hogy közéleti szerepet is vállaljon. Megszervezi a Tízek Társaságát, az Életképek c. folyóirat körét. Így lesz majd a márciusi forradalom egyik vezéralakja. Hogyan is történt? Az ifjakat március 14-ének estéjén a Pilvax kávéházban találjuk. Elégedetlenek a délután megtartott ellenzéki gyűlés eredményeivel (petíció a királyhoz az országgyűlés közvetítésével). A lehangolt és elkedvetlenedett jelenlévőket a bécsi forradalomról érkezett hír villanyozza fel. "Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább, polgártársak!" - mondja Petőfi a zajongókat túlkiabálva. Az ifjak a már korábban megfogalmazott tizenkét pont "rögtöni" életbeléptetését követelik, s úgy döntenek, hogy másnap (15-én, szerdán) reggel az egyetemi ifjúság bevonásával tüntetést rendeznek. A megbeszélés szerint reggel 8 óra körül az ifjak (Bulyovszky Gyula, Degré Alajos, Pálffy Albert, Irinyi, Vasvári Pál, Jókai és természetesen Petőfi) a Pilvaxban gyülekeznek. Jókai rövid bevezető után itt olvassa föl először a tizenkét pontot, Petőfi pedig itt szavalja el először Nemzeti dalát. A vásározók - mert hetivásár van aznap Pesten - odagyűlnek, s a költővel együtt zúgják a refrént: "A magyarok istenére/ Esküszünk,/ Esküszünk, hogy rabok tovább/ Nem leszünk!" S megtörténik a csoda: a versben megfogalmazott eszme tettek sorozatában válik anyagi valósággá. A "főpróba" sikerült. Az ifjúság feltüzelve indul az orvosi egyetem elé, amely a Hatvani és az Újvilág utca sarkán állt. "Éljen a szabadság! Egyenlőség!" zúgja egy emberként a menet. Jókai rövid beszéde után Petőfi itt is elszavalja a Talpra magyart. Egressy Gábor a szemtanú hitelességével írja le a jelenetet. "Jókai szavai rémítő lelkesedést idéznek elő a népben. Ekkor Petőfi felemelkedik, mint egy túlvilági alak, mint megtestesült szenvedés, mint ítélet halálangyala. Elüvölti Nemzeti dalát. E hangok leírhatatlanok. Most is látom és hallom azokat. És örökké fogom látni és hallani, mert a kép és a hang elválaszthatatlanok." Az ezrekre szaporodott tömeg az ifjak vezetésével ismét a Hatvani utcában halad, s megáll a Pálffy-ház előtt. Annak földszintjén működik a Landerer és Heckenast nyomda. Petőfi vezetésével Jókai, Vasvári, Degré és Irinyi lépnek a nyomdába. Petőfi közli Landererrel: azért jöttek, hogy a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt kinyomassák. Landerer hangosan tiltakozik, majd odasúgja Irinyinek: foglaljanak le egy sajtógépet. Irinyi a "nép nevében" cselekszik, s megkezdődik a két kézirat szedése majd kinyomtatása. Közben Degré, Jókai és Egressy beszédeikkel tartják egyben a tömeget. Délután a Nemzeti Múzeum elé gyülekezik a sokaság. A lelkesítő szónoklatok után a városházához vonulnak, ahol a városi tanács éppen ülésezik. Az ifjak a tizenkét pont "rögtöni" aláírását követelik. Szepessy Ferenc polgármester aláírása után a tanács nemzetőrsereg felállításáról határoz. Petőfi elsők között jelentkezik nemzetőrnek. A fellelkesült tömeg ezután Budára megy a helytartó tanácshoz, amely éppen szintén ülésezik. Követelik a tizenkét pont tudomásul vételét, az államfoglyok szabadon bocsátását. "A helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott" jegyzi le naplójában benyomásait Petőfi. A népakarat így nyitotta meg Táncsics Mihály börtönének ajtaját. A mozgalmas nap a Nemzeti Színházban Katona József Bánk bánjának előadásával zárul. Március 15-e szimbolikus jelentőségű nemzetünk történetében: az idegen uralom és a zsarnoki hatalom elleni harc jelképe. Így látta ezt a költők költője: "Föltámadott a tenger,/ A népek tengere,/ Ijesztve eget-földet,/ Szilaj hullámokat vet/ Rémítő ereje.../ Habár fölűl a gálya,/ S alúl a víznek árja,/ Azért a víz az úr." Elmondhatjuk tehát: Petőfi neve, romantikus költői hevülete, határozott, az eseményeket döntően formáló közéleti szereplése elválaszthatatlan Március Idusától. "...ez az a forradalom - mondja majd Illyés Gyula - amelyet egyetlen elszánt költő támasztott maga körül." Bucsány György

<<< Vissza