Mind ez ideig visszhangtalan volt az a győzelmi sorozat, amit Kulik Mihály és gyors röptű postagalambjai elértek. A siker azonban legyűrte a csendet, és a galambászt kitüntették. De a titok ettől még titok maradt. Rövid- vagy hosszútáv, igazából nem számít. A honvágyó hímek a mai napig nem tudni hogyan, de szélsebesen hazatalálnak a dúcba, ahol gazdájuk gondoskodása mellett az "özvegy" tojók boldog szárnycsapásai fogadják őket. Nos, hogy a romantika-e a diadal kulcsa, csak találgatni lehet.Erről is kérdeztem Szentes kiváló sportolóját. - Honnan ered a galambok iránt érzett szeretete? - Még gyerekkoromban kezdtem el foglalkozni velük, majd tanulóként, később katonaként le kellett mondanom erről a szenvedélyemről. Csak tizenhét évvel ezelőtt sikerült igazán megteremtenem a mai dúcom alapjait. Tóth József kunszentmártoni barátomtól kaptam az első galambjaimat, azokkal próbáltam versenyezni, de a szakértelem még hiányzott. A hobbiból csak tíz év tapasztalattal sikerült kiforrott tudást szereznem, és kitenyésztenem azt az állományt, amivel ma is versenyzem. - Mekkora távolságot tudnak berepülni a madarai? - Maximum 1100-1200 kilométer. Ezek már maratoni távok. Régen én is indítottam galambot ilyen hosszú távú versenyen, de a magas költségek miatt letettem erről. - Apropó költségek. A madarak fenntartása vagy versenyeztetése a számottevőbb? - Az etetés több pénzt emészt fel, ugyanis az ő esetükben speciális, rostált takarmányra van szükség. Ezeket vidéki szakboltokban lehet beszerezni. A galambok utaztatását az általunk befizetett tagdíjból a sportkör állja. Általában tíz külföldi út áll a galambászok rendelkezésére. - Rengeteg mítosz lengi körül a postagalambok tájékozódó képességét. Találtak már rá magyarázatot? - Ez a mai napig megfejthetetlen. Voltak rá teóriák, de kézzel foghatóan egyik megoldást sem sikerült bizonyítani. - És mi az ön győzelmeinek titka? - Először is a hímek, nálam ugyanis azok versenyeznek, de vannak sporttársaim, akik a tojókra esküdnek. Én az úgynevezett özvegy módszert alkalmazom, ami a galambok társas életét használja fel. Ezek a madarak is nagyon érzékenyek, akár az emberek, és nagyon fontos szerepet kap az a párkapcsolat, amiben élnek. Gyakorlatban ez a módszer úgy néz ki, hogy a versenyre történő elutazás, vagy edzésnek is nevezhető rövidtávú röptetés előtt bemutatom a hímnek a tojót, majd mikor hazaér, ismét párja látványával jutalmazom. Ez idáig bevált, a hímek kivétel nélkül tűznek haza. Az sem elhanyagolható dolog, hogy milyen bensőséges viszonyt tud kialakítani a galambász kedvenceivel, mert az időmérésnél minden gondoskodással töltött perc kamatostól megtérül. - Ilyen sokat számít az odaadás? - Természetesen. Nagyon szelíd kapcsolatot kell velük kiépíteni. A betegséget is egyből észreveszem. Minden mozdulat, testtartás árulkodó jel, amit csak mint beavatott ismerhetek. - Az eladáson, versenyeztetésen kívül hogyan hasznosíthatóak ezek a titokzatos madarak? - Vannak fehér postagalambjaim, körülbelül ötven egyed, akiket nagyobb városi ünnepségeken, idén például május elsején röptetek majd. De egyre gyakoribb, hogy esküvőkre is elkérik tőlem, ahol gyönyörű látványt nyújt ennyi hófehér galamb felröppenése. Bíró Dániel

<<< Vissza