<<< Vissza

"Vadászkaland az éjszakában"

2003. március 7.

 
2003. február 14-én megjelent írásom felkavarta a városban a kedélyeket. Azokét, akikkel a közelmúltban szintén történt valamilyen kellemetlen "vadászkaland" azért, mert a múlt kellemetlen eseményei újra előtörtek és újra felzaklatták őket. Másokat - főleg az állatszerető embereket - az eset igazságtalansága és az oktalan vérengzés borzasztott el.

A cikkre válaszolt az Új Barázda Vadásztársaság vadászmestere. Írására csak néhány pontosítással válaszolnék, mert nem szeretnék "nyilatkozatháborúba" keveredni, de szeretném, ha betartanánk a pontosság és a szakmai igényesség szabályait.

Továbbá szeretnék idézni a vadászati törvényből és a Polgármesteri Hivatal, illetve egy megyei Vadászati Hatóság illetékesével folytatott beszélgetésből néhány ide vonatkozó részletet, hogy a kedves olvasók - a törvény és az eljárások menetének ismeretében saját maguk foglalhassanak állást. Illetve legyenek tisztában a jogaikkal, és kötelességeikkel, ha velük is hasonló esetek történnének meg.

A rendőrségen nem a vadászmester ellen, hanem ismeretlen tettes ellen tettünk feljelentést, mert az a rejtélyes fiatalember, akinek a lövés után kb. 2-3 perccel dr. Filipsz István (később én is) látta a kezében a sörétes vadászfegyvert - sőt látta általa a fegyver csövének a "letörését" és a fegyver ürítését - a vadászmester szerint nem létezik.

A kertünk a közforgalomban megvásárolható (alul sűrűbb, felfelé ritkuló) vadhálóval van körbe kerítve, ami 3 éven keresztül - normális időjárási viszonyok között - tökéletesen távol tartotta a kisebb és nagyobb vadakat. Egyébként érdekesség kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy vadhálóval védik az autópályákat is.

Soha sem volt módunk az említett vadásztársaság illetékeseivel leülni beszélgetni, mert erre nem kaptunk lehetőséget.
Ebben a szélsőséges helyzetben zaj okozásával, ijesztgetéssel a magas hó miatt végsőkig kiéhezett, csonttá soványodott vadnyulakat már nem lehet messzire és tartósan elriasztani - mint ezt az illetékes szakemberek valószínű, hogy nálam jobban tudják. Tapasztalatból mondhatom, hogy az elriasztott állatok rövidesen, de legkésőbb másnap visszatérnek, ami azt gondolom - nem is csoda.

Soha nem kértük a nyulak elriasztását! A történet a kertünkben bekövetkezett vadkár telefonon történt bejelentésével kezdődött. 2003. február 18-án azt kértük a vadásztársaság elnökétől, hogy mérjék fel a kárt és kártérítsenek bennünket. Később pedig még azt is, hogy etessék a nyulakat. Vadetetés a környezetünkben 1, azaz csak egy alkalommal (január 22-én) történt, olyan takarmánnyal, amit még az éhes nyulak sem voltak hajlandóak elfogyasztani.

A nem megfelelő helyen tartózkodó kutyák esetén - az erre vonatkozó törvények szerint - nem a vadásztársaságok feladata eljárni! Ha a kutya kóbor ebnek minősül - vagyis nem lehet a tulajdonosát behatárolni - a városellátóhoz tartozó gyepmesterhez kell bejelenteni és az ő feladata az állat befogása és bizonyos ideig való tartása! Azon kutyák esetében, amelyekről lehet tudni vagy sejteni a tulajdonos kilétét, első lépésként - európai módra - a tulajdonost illik értesíteni és felkérni, hogy oldja meg, hogy kutyája ne járhasson ki. Ha ezt nem teljesíti, az önkormányzat közigazgatási osztályára kell írásban az esetet bejelenteni. Az ő feladatuk az ügyben eljárni!

A Vtv. 36.§(1) alapján: "A jogosult (= a vadász) a vadállomány védelme érdekében a vadászterületén elpusztíthatja:

a) a gazdája hatókörén (irányításán és ellenőrzésén) kívülre, de attól legalább kettőszáz méterre került, vagy az egyébként vadat űző kutyát, valamint

b) a legközelebbi lakott épülettől kettőszáz méternél távolabb kóborló macskát.

Tehát a törvény csak "a vadállomány védelme érdekében" engedi meg, hogy szükség esetén, indokolt esetben a vadász kilőhessen egy kutyát. Az "elpusztíthatja" megfogalmazással a törvény nem kötelezi a vadászt, csak egy mérlegelési lehetőséget ad a kezébe, hogy a helyzetet kellően felmérve a "vadász-etika", illetve "vadász-szokásjog" betartásával járjon el. A kilövésnek visszavonhatatlan következményei vannak. Ezért az ilyen esetben még körültekintőbben kellene eljárni. A törvény külön utal is arra, hogy csak a "gazdája hatókörén (irányításán és ellenőrzésén) kívülre", pl. személyétől, magánterületétől, telkétől legalább 200 m-re kívülre került kutya esetében merülhet fel egyáltalán a kilövés eshetősége.

Némely vadász által gyakran hangoztatott "kötelességem, hogy a kóbor ebeket el kell pusztítsam!" kijelentés tehát nem állja meg a helyét!

Istenes Csilla


<<< Vissza