Harminc év a sportban |
2003. február 21. |
Takács László, a sportcsarnok igazgatója nemcsak kitüntetéseket adott át a 2002-ben kiváló eredményt elérő sportolóknak, a tiszteletükre rendezett gálán, hanem maga is elismerést vett át. A Magyar Szabadidősport Szövetség által adományozott "A lakosság sportjáért" emlékplakettet. A szabadidősportban eltöltött három évtizedről beszéltünk. - Honnan érkezett a javaslat, hogy ön bekerülhetett a díjazottak körébe? - A Csongrád Megyei Szabadidősport Szövetség élt a javaslattételi jogával. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy felterjesztettek a Magyar Szabadidősport Szövetséghez, ahol úgy értékelték eddigi munkásságomat és a város szabadidős sportjának eredményeit, hogy átvehettem a kitüntetést. - A három évtized alatt mely településeken próbálta az emberekkel megszerettetni a szabadidősportot? - 1972-ben Kétegyházán egy szakmunkásképző iskolában kezdtem, ahol rögtön egy négy szakosztályos sportegyesületet irányítottam, s így bekapcsolódhattunk a gyulai járás sportjának vérkeringésébe. Az ott eltöltött két év nagyon jó előiskola volt. Az ottani 16-17 éves fiúkkal nagyon sok mindent ki lehetett próbálni, ami a későbbiekben kamatozódott a munkám során. A Békés megyei faluból kerültem Fábiánsebestyénre, ahol tizenhárom éven keresztül az iskola illetve a falusi sporttal foglalkoztam. Hiszen akkor még divat volt a falusi dolgozók spartakiádja, ahol nagy számban vettünk részt a különböző rendezvényeken. 1987-ben kerültem Szentesre, s itt kötelező feladatommá vált az, hogy a szabadidősportra is odafigyeljek. 2000. december 1-jéig a sport irányítása, szervezése tartozott a feladataim közé. Ez a dolog most sem szakadt meg, hogy a sportcsarnok igazgatója vagyok. Alapítója vagyok a megyei és az országos szabadidősport-szövetségnek. Az intézmény adta lehetőségekkel próbálunk olyan hagyományos rendezvényeket szervezni, amelyek közkedveltté váltak az utóbbi időben. Gondolok itt az aerobiknapra, különböző labdarúgókupákra és a 23 órás egészségnapra. Az említett eseményekre egyre több jelentkező van. Ezek is egy-egy kis apró lépést jelentenek a szabadidősport és a rendszeres mozgás megszerettetésére. - Három évtizedes munka van ebben az elismerésben. Ön szerint ez annak is köszönhető, hogy ön testnevelő-tanárként a sporttal foglalkozik? - Valószínű. Hiszen meghatározó volt mindig az, hogy a sporttal foglalkozzak, a sport iránt érdeklődjek. A kezdetektől a sportversenyeket, az egész szabadidősportot szervezzem. - Mennyire igaz a mondás: a jó sportvezető, jó sportoló volt? Ön sportolt versenyszerűen? - Természetesen. A főiskolai évek alatt ez kötelező volt. Világrengető eredményeket nem értem el. Alapvető ideám az volt, hogy minél több sportágat próbáljak ki versenyszerűen. A későbbiek folyamán előnyt jelentett, hogy nemcsak egy sportágra voltam felkészítve. Versenyszerűen atletizáltam, úsztam, tornáztam és kipróbáltam a labdajátékokat is. Később idősebb fejjel szabadidős szinten az ütős játékok közül a tollaslabdát és a teniszt műveltem. - A szabadidős sportrendezvényeken mennyire látható az, hogy a mai rohanó világban az emberek igénylik az egészséges mozgást? - Nagyon jól érzékelhető, hogy az embereknek egyre kevesebb idejük marad a rendszeres mozgásra. A szabadidősport szervezők feladata, hogy minél több embert nyerjenek meg annak a célnak, hogy tekintsék feladatuknak azt, hogy rendszeresen mozogjanak és példát mutassanak gyerekeiknek. Nincs annál szebb látvány mikor egy család együtt mozog, kocog, úszik. Ez volna a helyes minta. Hiszen így jobban bírják a fizikai terhelést. Így válhatnak egészségesebbé, s tovább élhetnek. Dunás-Varga Zoltán |