<<< Vissza

Harmadik kézirat

2003. február 21.

 

Kedd reggel van. Február 18-a, Bernadett napja. Mindjárt 8 óra. Itt ülök az írógép mellett. A két elkészült kézirat itt fekszik az asztalon beadásra készen. Várom a 8 órás híreket, hogy még egyszer hallhassam a jó hírt: Európa vezető államférfiai az elmúlt éjszaka, fontos ügyben, nehéz pillanatban, de egyezségre jutottak.

Az egyezség tényleg megszületett. Megtalálták azt a minimumot, mely adott pillanatban életfontosságúvá bizonyulhat... Ezért nagy dolog. Legalább is azok szemében, akik a vén Európa egységéhez kötik reménységüket a világválságok idején, mikor nem kevés szülőnek és nagyszülőnek szívéből előágaskodik a kérdés: jól tettük-e, hogy gyermeket hoztunk e világra?

Tehát létrejött egy biztató egyezség. Igaz, fogcsikorgatások közben, éles harsonázások elcsitultával, de megszületett ez az "áldott minimum." S, mert ennél többnek nem örvendhetünk, ezért ezzel is be kell érnünk!

Itthon pedig nagyon kívánatos lenne, ha össznépi követeléssé válna, amit az újonnan megválasztott pártvezér, Dávid Ibolya így fejezett ki: "A nemzet sorsát alapvetően érintő kérdésekben közös nevezőt kell találni. Nevezhetjük nemzeti minimumnak is, melyet nem szabadna négyévenként megkérdőjelezni."

Vagyis a felelős politikai elitnek végre be kellene látnia, hogy nem pártviszályok tüzének szítására élvezik a nép bizalmát, hanem az a dolguk, hogy nagy hazafias tudatossággal keressék az egységet.

Különösen történelmi időkben ajándékozhatnák meg a politikusok szegény népünket azzal, hogy látványosan, szinte ünnepélyes komolysággal törnék magukat annak bizonyítására, hogy "mi is a lelkek megbékéltetésének és az érdekek harmóniába hozásának vagyunk a munkásai."

Azt már tapasztalatból tudjuk, hogy politikusaink a pártharcok mezején nem tudnak halálra fáradni. De ezekben a döntő hónapokban megtehetnék, hogy energiájukat - és, ha van tényleg tehetségük, akkor azt! - a nemzeti egység megvalósítására fordítanák.

Éetfontosságú volna, ha össznépi akarat szorítaná rá a hatalmon lévőket és hatalomra áhítozókat arra, hogy próbáljanak méltókká válni ama nagyszerű órához, mely ezt a kis népet hivatalosan is az európai közösségbe integrálja.

Ily gondolatokat váltott ki belőlem az a biztatónak tűnő hír, hogy Európa államférfiai tudnak egyezségre törekedni, mikor úgy érzik, hogy arra van a leginkább szükség. Az egyezségre való kölcsönös törekvést - az istenért! - ne tartsák a mi politikusaink valamiféle fából vaskarikának, hanem sokkal inkább olyan felnőtté érésnek, mely képessé teszi például a képviselőket arra, hogy az Ország Házát ne tegyék kicsinyes játszadozásaik színterévé, hanem legyenek tekintettel arra  a Szent Koronára, melyet elsőnek olyan király hordozott, aki már ezer évvel ezelőtt tudta: hová való a magyar!!?

E belátás szülte ezt a harmadik kéziratot. Hátha érdemes volt megírni!

Vági László


<<< Vissza