|
Lövések az éjszakában |
2003. február 14. |
| Otthonunkban január 18-án, szombaton késő este egy szégyenletes és felháborító
"vadászkalandnak" voltunk részesei. A történetet barátainknak
és ismerőseinknek elmesélve azt tapasztaltuk, hogy esetünkkel nem vagyunk
egyedül. Ezért gondoljuk úgy, hogy a történtekről a közvéleményt is tájékoztatjuk. Okulásul - teszi mondandójához Istenes Csilla, majd átadja a szót párjának, dr. Filipsz Istvánnak. - Éjjel úgy 10-11 óra körül arra riadtunk, hogy a közelben három lövés dörrent. Az első lövés után éktelen kutyanyüszítést, jajveszékelést hallottunk, majd hasonlóan a többi lövés után is. Azonnal kiszaladtam a ház elé, ahol egy kék Volkswagen mikrobuszt és mellette három embert láttam. Az egyiket látásból ismertük, a vadőr kezében nem volt puska. A másik, egy magas fiatalember, aki épp' akkor ürítette ki a sörétes fegyver csövét. A harmadikat, mintha szakállat viselt volna, csak rövid ideig láttam, ő gyorsan visszaült az autóba. - Ki lehetett? - Nem tudjuk. Megkérdeztem tőlük, mi történt, ők azt mondták, hogy kilőttek egy fehér színű, kuvasznak vélt kutyát, ami a négyöles úton dél felől jött a Gázos kövesút felé. Akkorra már Csilla is kiérkezett, együtt faggattuk tovább a vadőrt. Kérdeztük, hol van a kutya, mire azt mondta, hogy elszaladt visszafelé. - Két kutyánk van - veszi át a szót Csilla. - Az egyik egy Labrador, ő a házban tartózkodott, a másik pedig egy komondor, ami aznap este a ház gázos kövesút felöli részében volt. A telek egy alacsony kerítéssel két részre van osztva. A komondor eddig mindig a ház első részében tartózkodott, ott őrizte a lovainkat. A kérdéses estén azért hoztuk előre, mert a vadnyulak hatalmas károkat tettek az előkertben, ezt be is jelentettük az Új Barázda Vadásztársaságnak, szerettük volna, amíg nem tudjuk a fákat körbe kötözni, a komondor tartsa távol a nyulakat. Nagyon megijedtünk, mert attól féltünk, hogy a kilőtt kutya a mi komondorunk volt. Láttuk, hogy a házból elektromosan üzemeltetett kapunk nem volt teljesen becsukva. Aznap este vendégek voltak nálunk, távozásuk után a kapu nem záródott be rendesen. - Keresték a kutyát? - Miután a vadászok azt állították, hogy egy nagy fehér kutyára lőttek, elkezdtük keresni a komondorunkat, de nem találtuk meg. A vadászok azt mondták, hogy valószínű, a komondorunk megijedt a lövéstől és elbújt valahová. Ezután megkérdeztük a vadászokat, hogy miért lőttek közvetlen a házunk előtt, és miért nem szóltak be, hogy ilyen közelről fognak lövöldözni, valamint miért nem jelezték, hogy kutya van a nyitott kapunk előtt. Erre ők állították, hogy nem látták a nyitott kaput és amúgy is az ő feladatuk a kóbor ebek irtása. Azt mondták, különben is a mi érdekünkben jöttek ki lövöldözni, hogy a nyulakat elriasszák mellőlünk. Az, hogy a nyitott kapunkat nem látták, nehezen hihető, hiszen a nyulak miatt az egész előkert és a kapu előtti térség térvilágítással volt kivilágítva. - Hogyan találtak rá a vérnyomokra? - A vadászok tovább indultak a gát felé, mi pedig átnéztük a telepünket a kutyát keresve. Sajnos nem találtuk. Gyalogosan folytattuk tovább a keresést, hogy ha már meglőtték, kezeljük, vagy ha már nincs remény, elaltassuk. Lépésről lépésre haladtunk, kerestük a kutya feltételezett nyomait, eltelt jó pár óra, amikor visszafelé haladva, a Négyölesen a Gázos kövesút két oldalán meglepődve vettük észre a vérnyomokat. Feltehetően a vadászok havat szórtak a vérnyomokra, hogy ne vegyük észre. Mivel a vér meleg volt, szép lassan leolvasztotta a felette lévő havat. - Másnap... - Másnap reggel tovább kerestük a kutyát, de nem találtuk. Világosban a vérnyomokat jobban szemügyre véve úgy találtuk, hogy a kutyát a gázos kövesút déli oldalán lőtték le körülbelül 6-8 méterről, a telekhatárunktól 15 méterre, és úgy vitték a kocsihoz. A lövés helyén egy 20-30 centiméter átmérőjű élénkpiros vérnyom volt, mellette apró, szétfröccsent vércseppekkel. A nyomtól néhány pici vércsepp vezetett a másik oldalra, ahol kevésbé élénk, szétmaszatolt vérfoltok voltak láthatók. Azon a helyen, ahol az autójuk hátulja volt. - Minderre miként reagáltak a vadászok? - A vadőr másnap, vasárnap délután megkeresett bennünket, mert hallotta, hogy azt állítjuk, hogy lelőtte a kutyánkat. Hozott egy kis fekete kutyát, és azt mondta, hogy ők ezt lőtték le előttünk. A fehér kutyát csak látták, arra rá sem lőttek. Meglepődtünk, mert két kutyáról előző este nem esett szó, feketéről meg pláne nem. Ha volt is, miért nem mutatták meg akkor? - Vizsgálják a történteket? - Igen. A vadásztársaságtól kiszállt szakember ugyanarra a következtetésre jutott, mint mi, azt mondta: egyértelmű, hogy a kutyát a túlsó oldalon lőtték ki és a másik oldalra víve betették az autóba. Mivel a vadásztársaság a megállapodásunk ellenére hivatalosan nem jelentkezett, nem értesítettek bennünket, hogy miképpen jártak el az ügyben, értesítettük a rendőrséget. Ők kiszálltak, megvizsgálták a nyomokat. A vérben nagy mennyiségben közel 10 centiméter hosszú, vagy annál hosszabb fehér csavart szőrszálakat, tipikus komondorszőrt találtak. Feketét egyáltalán nem - mondja Istenes Csilla. (A következő számban folytatjuk) Lovas József |
|
