Mezei Gábor hadnagy 1968-ban lépett be a Damjanich laktanya kapuján és 2003. február 12-én, mint nyugállományú dandártábornok hagyta el a kapuügyelet épületét. Az eltelt 35 évben azonban nagyon sok minden történt a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár parancsnokával.  Szerdán ünnepi állománygyűlésen köszöntötték és búcsúztatták, az 57. születésnapján Mezei Gábort. A törvények értelmében köteles nyugállományba vonulni a főtiszt és február 13-val felmentették beosztásából parancsnokai a dandártábornokot. Az állománygyűlésen köszöntötte Mezei Gábort Győrössy Ferenc vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokság parancsnoka. Havril András altábornagy, a Magyar Honvédség Honvédvezérkar főnök-helyettese búcsúztatta a közismert és elismert műszaki tisztet. Elmondta: olyan parancsnok vonult nyugdíjba, akinek a tevékenységével mind az elöljárói, mind a beosztottjai elégedettek voltak. Folyamatosan és szorgalmasan dolgozott és mindig figyelt arra, hogy a magasabb követelményeknek eleget tegyen és megfeleljen a kihívásoknak. Olyan emberi tulajdonságokkal rendelkező tábornok vonult most nyugdíjba - hangsúlyozta az elöljáró -, akit szeretnek, tisztelnek a parancsnokai és sajnálják, most elhagyja a honvédség kötelékét.  Bejelentették, hogy Kovács István ezredest megbízták augusztus 31-éig, a dandárparancsnoki teendőkkel. Szeptember 1-jével nevezik ki a honvédség vezetői a parancsnokot.  Tábornok - nyugdíjban A búcsúztató utáni beszélgetésen Mezei Gábor dandártábornok röviden elmesélte az elmúlt 35 év eseményeit: - Elég változatos volt a pályám. Amikor idekerültem az Esze Tamás Laktanyába hadnagyként, gépszakaszparancsnoki beosztást töltöttem be 5 éven keresztül, a 39. műszaki utászdandár kötelékében. Akkor gyakorlati szakkiképzés keretén belül folytak különböző munkák. Öt éven keresztül több alkalommal, mint önálló munkacsoport vezető robbantási feladatokat, út- hídépítési feladatokat végeztem. Ezt követően Kalocsára kerültem hadműveleti tiszti beosztásba, később törzsfőnökként egy zászlóaljnál különböző megbízásokat kaptam: személyügyi, nyomozótiszti, sporttiszti beosztást a zászlóaljnál. Ez a későbbiekben hasznomra vált, mert amikor önálló parancsnoki beosztásba kerültem, ezeket a megszerzett ismereteket jól tudtam alkalmazni.  76-79 között elvégeztem a Zrínyi Miklós Akadémiát műszaki szakon, utána pedig visszakerültem Szentesre, de Ópusztaszeren szolgáltam. Ezt követően a HVP alárendeltségében lévő 39. önálló állásépítő-zászlóalj parancsnoka lettem és ugyanazt csináltam, mint hadnagy koromban, csak egy kicsit magasabb szinten. Ennek a zászlóaljnak az volt a feladata, hogy a nagy volumenű földmunkákat végezze a honvédség részére, illetve a nemzetgazdaság megsegítésére. Amikor megszüntették ezt a zászlóaljat utána pontonos dandártörzsfőnöki beosztást töltöttem be, majd szervezeti változás folytán Ceglédre kerültem, hadtest műszakifőnök-helyettesi, később katonai kerület műszakifőnöki beosztásba. Amikor elvégeztem a vezérkari akadémiát 93-ban, akkor egy évig megbízott parancsnokhelyettesi beosztásban szolgáltam, olyan személyiségek mellett mint a Végh vezérezredes, Havril altábornagy. Rengeteget tanultam, nagyon sok tapasztalatot szereztem. Amikor 95-ben elődöm, Juhász ezredes nyugállományba vonult, akkor lehetőség nyílt arra, hogy visszakerüljek. '95 decemberében kineveztek ezredparancsnoki beosztásba. Ezt követően, 97-től a műszaki-technikai ezred dandárrá alakult és onnantól kezdve töltöttem be ezt a beosztást. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy ezekben a munkákban részt vehettünk, különös tekintettel az árvízvédekezésre, katasztrófa-elhárításra, gyakorlatok szervezésére vagy bármilyen olyan tevékenységre, ami a NATO-csatlakozást elősegítette. Örülök annak, hogy nagyon jó a dandár hírneve elöljáróink körében, és bízom benne, hogy a meglévő szellemi tőke Kovács ezredes úr vezetésével, még magasabb szinten dolgozik majd.    <<< Vissza