"Bort, sört, pálinkát csak akkor ittak, mikor benne módjuk volt, orvosságul, időtöltésre vagy maguk megvidámítására." (Kis Bálint) Ellenérzést válthat ki, ha egy nő a fenti témájú előadást vállal, sőt meg is tartja. Engem szentesi születésű néprajzkutatóként Mód László néprajzkutató és Szabó János múzeumigazgató kedves kollégáim kértek fel a fenti című előadásra. Elvállaltam az előadást. Itt is köszönöm bizalmukat. A néprajzkutató kiindulópontja a témában. A szőlőt és gyümölcsöt is termesztő paraszti gazdaság teljességéhez a gyümölcsből cefre készítése, pálinkafőzés (1920 előtt), pálinkafőzetés is hozzátartozott. Az egyre önellátó és árutermelő kis-, közép és nagygazdaságok egy részében az italok egyike, a pálinka is saját termésű alapanyagból lett. (Megjegyzés: Az alföldi városok, falu, így Szentes és környéke más társadalmi rétegei, értelmiségiek, hivatalnokok, iparosok, napszámosok, kubikosok, majd ezek leszármazottainak egy része termelt, termel gyümölcsöt, és főzetett, főzet ma is pálinkát.). Másik kiindulópont Balázs Géza A magyar pálinka című, 1998-ban megjelent könyve. Előadásomhoz, majd írásomhoz felhasználtam 1980-82-ben gyűjtött és újabb, 2003. januári beszélgetéseim adatait. Az első kérdés, milyen gyümölcsből készült cefre, majd pálinka. A címbeli idézet szerint szilvából főként kékszilvából. De például Tárkány Szűcs Imréné Vajda Julianna (1901-1995) apja, 300 holdas gazda sárgaszilvából, Polgár József (1883-1982) felsőréti gazda családjában a Nagyhegyen és a városi háznál termett szilvából, barackból készült cefre. (A gazdák nem hordták a gyümölcsöt a piacra.) Napjainkban Mucsi János (sz.: 1941.) nagyhegyi kiskert szomszédai cseresznyét, meggyet almával és körtével teszik össze cefrének, mások almából és szilvából csinálnak cefrét. Ő maga a városi ház előtti 12 szilvafa terméséből főzet pálinkát. (Legfeljebb kevés Nagyhegyen termett őszibarackot tesz a szilva cefrébe.)Balázs Géza egyik alföldi adatközlője szerint mindenből, még inggombból is lehet pálinkát főzni. Következő kérdés, milyen volt, kellett, kell legyen a tárgyalt ital nyersanyaga. Az 5 holdas, alsóréti gazda, Gránicz Imre (1906-1986 v. 1988) szerint az egyformán érett, egészséges gyümölcs cefréjéből lehet finom pálinkát főzetni. Legjobb italt az eladhatatlan, nagy mennyiségű kajszibarack termés másfél hektoliter cefréjéből főzetett. Huszonkét liter pálinka lett belőle. Ha reggel ebből ivott, a városban mindenki megkérdezte, hol itta ezt a jó pálinkát. (Tudniillik beszéd közben érzett az illata.) Mucsi János 2003. januári beszélgetésünkben elmondta az érett gyümölcs lehet egy kicsit férges és rohadt. (Többek véleménye egyezett az övével.) Mucsi János nagyhegyi szomszédja, Farkas Sándor a földről felvett gyümölcsöt a cefrébe rakás előtt megmossa. Nem általános szokás, de a belőle készített pálinka üvegei nem sokáig álltak a kamrában, könnyen fogyasztóra találtak. A cefre készítése, kezelése a témához tartozik, de erre terjedelmi okokból nem térek ki. Kérdés, hol főz(et)ték a pálinkát? Gránicz Imre mondta: "Azelőtt főzték a parasztok a pálinkát a háznál is." Balázs Gézától tudhatjuk, hogy 1920 előtt adóztatás mellett a házi pálinkafőzés legális volt. Ezt nevezték eredetileg kisüsti pálinkának. 1920 után a legális gyümölcslepárlás állami szeszfőzdékben "folyt". A szentesi gazdák 1945 előtt a Nagyhegyi sarokba, az Alsó-csordajárásra, Csongrádra, az ottani szeszfőzdékbe hordták. De vitték Cserkébe (Cserkeszőlőbe) Szabó József pálinkafőzdéjébe nemcsak a két világháború között, a főző a közelmúltig működött, az épület ma is áll. A gazdák szokását a téeszek is átvették. Az 1960-as években a Kalinyin téeszben az érett gyümölcsöt az asszonyokkal összeszedették, Cserkében kifőzették, a tagoknak munkaegységben kiosztották, illetve aratáskor, csépléskor itták. Sárközi Ferenc, 18 holdas szentlászlai gazdának a két világháború között a tanya mellett 200 négyszögöl gyümölcsöse és szőleje volt. Ferenc nevű fia az 1960-as, 1970-es években a Tiszaszigetben művelt a városról szőlőt. Bora is lett, törkölypálinkát főzetett és fűszerekkel ágyaspálinkát is készített. (Szentesen az ágyaspálinka fogyasztásának hagyománya van. Terjedelmi okokból erre nem térek ki.) Egy újabb kérdés, mikor fogyasztották a nevezett italt. Reggel éhgyomorra egy, fél decit, három centet vagy egy stampedlit ittak, isznak, ki ritkán, ki rendszeresen. Vendégségben, ünnepi alkalommal evés előtt, névnapkor, munkák kezdetén, aratáskor, csépléskor reggel, esetenként délután, disznóherüléskor, disznóöléskor reggel kínálták. (Mucsi János, Papp Imre, Tárkány Szűcs Imréné). Cséplés idején az elvégzett munka minősége függött a kínált, elfogyasztott pálinka mennyiségétől "Nem is volt gazda, amelyik nem hozott pálinkát... Megnézhette (ti. a gazda), hogy milyen szalmakazal meg törekkazal volt rakva." "Disznóvágás, az anélkül nem múlhatott el. Reggel, míg be nem ment a disznó, addig a pálinka járta.... Többször is kínálták." (Mucsi János). Zsíros Katalin figyelmeztetett, ha a férfiak mulatni akartak, akkor bort ittak. A helyi múzeum "Aki iszik belőle,..." című kiállítás és tudományos ülésszak is ünnepi alkalom volt a pálinka kóstolására. Itt ismerhettünk meg egy kellemes aromájú italt. Kováts Levente, tanár üvegkancsóból kínálta sülttökkel ízesített, aromásított almapálinkáját. (Zöldség-gyümölcs kereskedő barátjával állították össze.) Más, hasonló házasításokat az olvasó is ismerhet. Jó lenne, ha a kiskertek és a kis szeszfőzdék az Európai Unióhoz csatlakozásunk után is megmaradnának. Miért tartom ezt fontosnak? - hogy feltegyem utolsó cikkbeli kérdésemet. A válasz: a mindennapi élet minőségéhez a gyümölcs kiskerti termesztése, a pálinka alapanyagának, a cefre készítése, a pálinka főzetése, fogyasztása, egy részének eladása, ezen alkalmakhoz kötődő emberi kapcsolatok hozzá tartoznak. Szűcs Judit    <<< Vissza