Egy érdekes beszélgetés jut eszembe. Talán érdemes lesz a fő gondolatát
megosztanom a kedves olvasóval. Piros jelzés miatt álltunk és vártunk
a vasúti sorompónál Isaszeg és Pécel között. Közben meghánytuk-vetettük
a világ dolgait, azokat a válságjelenségeket, melyek a jóléti társadalmat
is fenyegetik. Miközben egy hosszú tehervonat elhúzott előttünk, mondta
kedves és okos barátom a következőket: "közeledik az a pillanat, mikor
az emberiségen már csak a Krisztus által meghirdetett evangéliumi tanácsok
tudnak segíteni." Vagyis egy igen magas fokú erkölcs.
Sok év telt el azóta, hogy ez az elgondolkodtató kijelentés mellbevágott.
Ám az események újra meg újra azt juttatják eszembe, hogy a halkan és
könnyedén kimondott vélemény esetleg több önmagánál. Talán prófécia, melynek
be kell teljesednie ahhoz, hogy igazságosságon alapuló béke köszönthessen
világunkra. Napjainkban, mikor azt kell tapasztalnom, hogy az Európai
Unió kapujához érkezett magyar nép ítélőképessége kezd zavarba jönni,
s szinte érthetetlen módon kezdi elveszíteni a belépéssel kapcsolatos
biztonságérzetét, egyre biztosabbá válik bennem a meggyőződés, hogy népünk
árpilis tizenkettedikén csak úgy tud helyesen dönteni, ha a fenti prófécia
szellem érvényesül a tudatában. (Nem a politika, mely nálunk csak pártpolitika).
Vagyis ha mesterségesen gerjesztett dilemmájától úgy szabadul meg, hogy
felébreszti magában a józan és tisztességes emberséget, és kimondja: "ez
esetben nem politizálok, hanem gyermekeimért és unokáimért megragadom
azt a történelmi esélyt, melyet Isten avagy a sors felkínált nekem s mindenkinek
e hazában". E döntés meghozataláért még nem is kell túl magas evangéliumi
tanácsokra hallgatnom, szinte az is elég hozzá, ha csak szeretem azokat,
kiket szeretnem kell. És szeretem hazámat is úgy, hogy érte azt teszem,
amit az erkölcs sugall, mely mellesleg "minden népnek támasza, talpköve..."
(Berzsenyi). Meg aztán eszembe jut pl. Erdély is, és az ott élő magyarok
sorsa. És azt mondom: amikor gonoszul meghúzott határok megszüntetésére
is szavazhatok, csak nem fogok azok további megvastagításáról gondoskodni?
Igen, az erkölcs mindig szükséges, de mikor kegyelmes hozzánk a történelem,
akkor csak egyedül az erkölcsnek legyen igaza!
A politikára is szükség van, de időnként hasznos neki fizetett szabadságot
engedélyezni. Olyankor, mikor csak a tiszta erkölcs lehet a megváltás.
És "ha lesznek a megváltásnak kárvallottjai?" Hát a kárvallottakhoz nem
igazodni kell, hanem nagylelkűen segíteni rajtuk! Kitalálni: hogyan?!
Ez is erkölcs!
Vági László
<<< Vissza
|