<<< Vissza

A szentesi repülés előzményei (2) 1935-38	2003. január 31.

Hogy miért Vitéz dr. Bonczos Miklóst, - Csongrád vármegye tiszti főügyészét - kérte föl ügyei vitelére a repülni vágyó cserkészek csoportja? A városi képviselő testületének tagja volt. Szentesen a politikai, a gazdasági és a technikai haladás egyik legjelesebb letéteményesének ismerték. Így emlékszik vissza a kezdetre a cserkészrepülők elnöke "... egy kis csoport inasgyerek keresett fel, iparos-cserkészek. Közölték velem, hogy ők repülni akarnak, repülőgépet akarnak építeni, a tervet már meg is vásárolták és az építésre is van egy kis megtakarított pénzük. Levittek a műhelybe, megmutatták az eddigi munkájukat. A rádió leadó- és felvevő- készülék már készenállott. Maguk készítették az utolsó csavarig. Először valószínűtlennek látszott előttem ez a vállalkozás. Sok akadályát láttam a kivitelnek, de ahogyan jobban figyeltem őket, megéreztem, hogy ezek a kis kopott, szurtos inasgyerekek, mint megszállott lelkek annyi hittel, bizalommal és fanatizmussal csüngnek ezen a gondolaton és olyan, mindent lenyűgöző akarattal hisznek a megvalósulásban, hogy megszégyelltem magamat, restelltem, hogy egy percig is kételkedni mertem a sikerben. ... Egyszeriben megnőttek előttem... nagyoknak láttam őket, ... hitet nyertem tőlük, melléjük álltam és elindultam velük repülést csinálni...". Most annyi év után, oly sok gáncsoskodást, akadályt leküzdve az "előtt a kis csoport előtt tisztelgek, akik lelkük tüzével, hitével, munkájuk fanatizmusával megteremtették azt, ami most előttünk áll". Ez pedig mind az ő akaratukból született, és nem egyéb, mint a szentesi cserkészrepülés. Hogy kik voltak ezek az iparos-cserkészek? - ma már nem tudjuk, csak néhány vezetőjük nevét őrizték meg az okmányok, a fényképek és az emlékezet. A zsebpénzből, borravalóból megtakarított, az adományokból gyűjtött néhány száz pengőt - ezt az óriási erkölcsi tőkét - fölemésztette a megvásárolt tervrajz és az extra minőségű építőanyag. Vitéz dr. Bonczos Miklós fölmérve a helyzetet látta, hogy a lendület továbbviteléhez, - ahhoz, hogy a következő évben, 1936-ban repülhessenek - anyagi megtámasztásra van szükség, a tőkegyűjtést kell kézbe venni. E célból született meg a nagyhatású újságcikk "Jövőre repülünk" címmel, amely megmozgatta a megye értelmiségét, tehetősebb rétegeit. A Csongrád Megyei Hírlap következő számaiban egymás után jelentek meg a dicsérő, a biztató gondolatok. Azonnal csatlakoztak a fölhíváshoz Mindszent, Csongrád, Hódmezővásárhely fiataljai, politikai erői, fel ajánlották anyagi támogatásukat. Az írást megjelentető lap munkatársai félévi keresetük egy részét, a városi és megyei közhivatalnokok fizetésük 1 %-át, a mozi- tulajdonosok, a labdarúgócsapatok bevételük jelentékeny részét ajándékozták a szentesi cserkészrepülőknek, - ahogyan akkor mondták - a jövőnek. A moziban naponta háromszor, egy hétig előadásokkal népszerűsítették a vitorlázó repülést. Bonczos Miklós azoknak a "holt"-nak nyilvánított szervezeteknek eddig fizetett tagdíjai összegét ajánlotta föl, amelyek 20-50 év alatt elnéptelenedtek és már csak a pénz begyűjtésével jelzik létüket. Ez is többszáz pengőt jelentett. A felhívás nyomán az orvosok és gyógyszerészek megyei szervezete egy Zöglinggel, a Weis Manfréd család egy Vöcsök típusú repülőgéppel lepte meg a szentesieket. Jelentékeny költségvetési összeggel (4000 pengőt meghaladóan) segítették a megyei, vagyis a szentesi cserkészrepülőket a falvak, a községek és a városok is. Az adományok 10 és 200 pengő között váltakoztak. Magánosok is támogatták a Bonczos-féle mozgalmat. Még az ugyancsak repülőteret építő Algyő is hozzájárult a vitorlázórepülőink támogatásához. A maguk építette gépeket a városháza nagytermében kiállították a város adakozó- kedvű és reménybeli támogatóinak, alapvetően propagandacéllal, 1936 októberében. Ennek a bevétele is cserkészrepülők szárnyainak növesztését segítette. A báli bevételek egy csekély hányadát is a cserkészrepülők támogatására fordították. A megyei főispán - a belügyminiszter jóváhagyásával - engedélyezte a tervezett hangár építéséhez való hozzájárulást 1500 darab téglajegy kibocsájtásával. Ezenfölül jelentős építőanyag-mennyiséggel segített a Zsoldos Rt., néhány más vállalat is. Szentes város a terület díjtalan biztosításán túl, évi 1500 pengő adományával mutatott példát a repülés létrehozásáért. Még ’35 októberében összejöttek a város cserkész vezetői, hogy megvitassák a befolyt pénzadomány felhasználását és ellenőrző bizottságot hoztak létre Péchy Kálmán kórházi főorvos, dr. Máthé Jenő alorvos, mindketten cserkésztisztek és Turbucz Imre banktisztviselő részvételével. Később alapították meg a mozgalmat irányító választmányt. Vitéz dr. Bonczos Miklós nemzetépítő kezdeményezése országos példává lett. Szentes repülői a városnak az úrbéli terhek aloli szabadulásának, az örökváltság centenáriumi ünnepségén mégsem tudott saját repülőterén a magasba emelkedni, de ennek nem a restség, nem magárahagyottság volt az okozója. A technika húzott mély barázdát a terv és a megvalósulása közé. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap, melyet az államfő 70. születésnapján, 2938-ban hozott létre, most már nemzeti méretekben, ugyancsak közadományból támogatta, segítette és formálta a háborúra készülő ország katonai repülésre előképzett sportrepülőit. (Folytatjuk.) Pusztai János

<<< Vissza