<<< Vissza |
A polgári értékrend képviselője |
2003. január 31. |
Karikó-Tóth Tibor, a Kiss Bálint Református Általános Iskola igazgatója
egyike azon képviselőknek, akiket első nekifutásra választottak be a testületbe.
Édesapját egykoron a kiséri városrész képviselőjeként ismerték, mint mondja,
valahol ez is motiválhatta abban, hogy a politikai közéletet (is) választotta.
A másik motiváció: a polgári oldal részéről történt megkeresés, felkérés,
hogy képviselőnek jelölik az önkormányzati választásokon. - Ha nem is egyéni képviselőként, de listáról bejutottam a helyhatóságba, így képviselhetem a polgári oldalt - mondja. - A körzetben öt induló közül, Oltyán Lajos mögött a második helyet szereztem meg. Első nekifutásra ez nem is olyan rossz eredmény. Nem volt olyan ismeretségi köröm, mint a baloldal győztes képviselőjének. Bízom abban, hogy így is értelmesen segíthetem az önkormányzat munkáját, tehetek valamit a város fejlődéséért. Az más dolog, ma már egyértelmű, hogy az emberek pártra szavaztak. - Tagja valamelyik pártnak? - Nem voltam, nem vagyok párttag. Egyelőre nem is tervezem, hogy belépek az elhivatott politikusok sorába. A polgári, a keresztény értékrendet képviselem. Ezért is vagyok ebben az iskolában. A polgári értékrend az, ami hozzám közel áll, s próbálom azt továbbadni az embereknek. - Gondolom, az önkormányzat mellett működő bizottságok is felkérték a munkára. - A leghosszabb nevű és sokrétű feladatot magára vállaló grémiumban, a kereskedelmi, mezőgazdasági, idegenforgalmi és nemzetközi kapcsolatok bizottságába választottak be képviselőtársaim, mellette a művelődési és oktatási bizottság tagja vagyok. Ez utóbbiba, nem kétséges, hogy a szakmám vitt, a másikban elsősorban az idegenforgalom és a nemzetközi kapcsolat az, amiben segítségére lehetek képviselőtársaimnak. - Mi az, ami nehezíti képviselői munkáját? - Közéleti emberként természetesen vannak elképzeléseim, feladatvállalásaim. A legutóbbi ülésen meglepett képviselőtársaim szavazata a szemétügyben. Azt kértem, hogy a 70-es éveit meghaladó emberek ne fizessenek szemétdíjat. A kérdésben, baloldali képviselőtársam javaslatára felemás megoldás született, amire nem vagyok büszke. A városban nagyon sok idős ember él, rajtuk ama kevés összeg is sokat segített volna. Nem ez az összeg fogja a város költségvetését előrébb vagy hátrébb mozdítani. Ez egy gesztus lett volna az idős emberek irányába - mondja némi bosszúsággal a hangjában. Egy kicsit elgondolkodik, majd így folytatja: - Amiben változtatni szeretnék, igazából abból a körzetből indul ki, ahol dolgozom. Problémásnak érzem a Kossuth utcát, az abba becsatlakozó utak forgalmát, kerékpáros közlekedését. Az nincs megoldva. Vannak balesetveszélyt magukba rejtő útkereszteződések, mint például a bíróságnál, a Klauzál utca csatlakozásánál. Ezeken a helyeken a körforgalom kiépítése talán nem kerülne olyan sokba, viszont lassítaná a közlekedést. Valahogyan el kellene találni a kerékpárút megépítését. A gyerekek miatt is. Azután itt van a csatornázás ügye, azt mindenképpen támogatni kell. Fontos, hogy azok is bekerüljenek a hálózatba, akik első nekifutáskor önhibájukon kívül kimaradtak. Sok helyütt a járdákkal is gond van, az útfelülettel. Javításuk elengedhetetlen. Tudom, kevés a pénz, de áldozni kell rá. - Az oktatás területén miben változtatna? - Elmondom, mire gondolok. Az iskola, ahol dolgozom, '93 óta önállóan gazdálkodik. Azóta fölfelé szálló ágban van. A magam részéről több anyagi önállóságot adnék az intézményeknek. Ha rá lennének kényszerítve, ha éreznék annak a súlyát, hogy mennyi pénzük van, mennyiből tudnak gazdálkodni, az a felelősségérzetüket, a mozgásterüket növelné. Úgy gondolom, ebben a kollégák is partnerek tudnának lenni, föl tudnának nőni a feladathoz. Ha ők dönthetnének a saját sorsukról, szerintem előre haladna a helyi oktatási rendszer. Lovas József |
<<< Vissza |