<<< Vissza
Osztályépítő orvos
 
2003. január 31.

Élete Szenteshez kötődik, azon belül is a kórházhoz, ahol '68-ban vette fel a munkát. Először a belgyógyászati osztályon dolgozott, aztán '73-tól az osztályon lévő őrző egységnek lett a vezetője. Az ott zajló tevékenység és a műtétek alkalmával az altatószolgálat munkájában is gyakran kapott szerepet. Dr. Gombos Gyula, az intenzív osztály vezető főorvosa - róla lesz szó e hasábokon - tisztelettel emlékezik a múltra.

- A belgyógyászaton számos alkalommal vettem részt a betegek műtéti teherbíró-képességének felmérésében. Itt jegyezném meg, hogy Bugyi tanár úr Európai rangú sebész volt, akinek tanítványai, utódai is olyan nagyjelentőségű munkát fejtettek ki, aminek révén egymásután került ki kandidátusi tudományos fokozattal rendelkező orvos. Elmondhatom, munkájukban az anesztézia, az altatás is nem elhanyagolható részt kapott.

Hogyan jön képbe a legendás emlékezetű Bugyi tanár úr? A kórház tudományos bizottsága az idei évre szóló Bugyi István-emlékérmet dr. Gombos Gyula főorvosnak ítélte. A kitüntetést hagyományos ünnepség keretében január 23-án adták át az egészségügyi intézményben.

- A zajló sebészeti tevékenységnek fontos részét képezi a súlyos állapotban lévő betegek műtét utáni ellátása. Bugyi tanár úr még működése idején megteremtette a sebészeti osztály őrző szobáit, de annál lényegesen jobb technikai felszereléssel, lényegesen nagyobb területen, nagyobb létszámú személyzettel működik ma az intenzív osztály, aminek a kialakításában szerepet kaptam, vezetését megnyitása óta, 90-től végzem.

Akkor segít, ha nagyon kell

Az osztályon gyakorlatilag nemcsak a műtéthez kapcsolódó vagy a baleset miatt súlyos állapotban lévő betegek ellátása folyik, hanem az alapbetegség miatt életveszélyes állapotba került betegeket is itt látjuk el. Számszerűségében évente ötezer beteg műtéti érzéstelenítését, az intenzív osztályon mintegy ötszáz beteg ellátását végezzük el. Ez utóbbi talán nem nagy szám, de mérlegelve azt a súlyos állapotot, amiben hozzánk kerülnek, figyelemre méltó számot jelez.

- Az emlékérem átadásakor dr. Kovács Ágnes igazgató főorvos kiemelte: sokat köszönhetnek önnek azért a szívósságért, amivel az osztály megszervezésében, kialakításában és az ott folyó napi munkában tevékenykedik. A főorvos úr is így látja?

- El lehet mondani, hogy az intenzív osztály a helyi emberek akaratán, aktivitásán, önfeláldozásán alapult. Végül is nem a megye akaratán múlott, hogy az intenzív osztály felépült. Az akkori megyei vezetés Szegeden akart kórházat építeni. Itt akkor a javításra, felújításra szánt költségek átcsoportosításával épült fel az osztály, a dolgozók is létszám-átcsoportosítással kerültek az osztályra. Amikor '90 első napjaiban az épület elkészült, a felszereléséhez szükséges műszerek még sehol sem voltak. Egy fél év alatt sikerült összehozni úgy, hogy a betegekért többet tudunk tenni azóta. Ez nem kevés nehézséggel járt együtt.

- Hogyan győzi a feladatot?

- Azt szoktam mondani, hogy az év 360 napjában dolgozunk, ami mondjuk szabadságra, szabadnapokra maradna, abból a hatvan napból a világ másik sarkán is elértek már, amikor probléma volt. Úgy érzem, azért lehet bírni, mert az ember hivatása azt kívánja, hogy a beteget akkor segítse, amikor az segítségre szorul. Ezt nem lehet időzíteni, amikor tenni való van, annak érdekében az ember félbeszakítja egyéni tevékenységét.

- Szerencsés embernek vallja magát?

- Azt hiszem, szerencsés embernek tarthatom magam, mert fiatal koromtól kezdődően az orvosi hivatás érdekelt. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, mert amikor lépni akartam, a lehetőség mindig megnyílt előttem, és tovább tudtam haladni. A polgárok közül csak azok az emberek tudják igazán felfogni az intenzív osztály jelentőségét a város vagy a kórház működése szempontjából, akiket a balsorsuk az osztály igénybevételére kényszerített. El kell, hogy mondjam, munkatársaim betegek iránti tisztelete, embersége, szakmai tudása, szívós tenni akarása nélkül mindezt nem érhettük volna el.

Lovas József

<<< Vissza