Tovább az elődök nyomában |
2003. január 17. |
Orosz Pál, dr. Pető László, Pusztai László, Gujdár Sándor, napjainkban Némethy László. Ugye ismerősen hangzanak az említett nevek? Ők valamennyien Szentesen tanulták meg a labdarúgás alapjait, és a Kurca-parti városból elindulva jutottak el az NB I-ig, illetve a válogatottságig. A folyamat nem szakad meg, hiszen egy tizenhat éves szintén szentesi fiatalember, ismét elindult az elődök által kitaposott úton. Neve Kecskés Tamás. A téli szünetben beszélgettünk. - Ilyen fiatalon mit jelentámodra egy nagy múltú egyesületnél játszani? - Még gyermekként Szentesről indultam, majd következett a szegedi Tisza Volán, FTC, s most az MTK. Amikor a zöld-fehéreknél fociztam eleinte meg voltam illetődve, de ahogy telt az idő egyre jobban belerázódtam. Átkerülve az MTK-hoz nyugodtan mondhatom, nagyon jó érzés egy ilyen nagy csapatnál játszani. Tudván, hogy egyre közelebb kerülök a nagyokhoz. - Egy tulajdonosa van az előző és a mostani klubodnak. Hol jobbak a körülmények? - Igen, Várszegi úr mindkét klub tulajdonosa. Az FTC-nél és az MTK-nál is kitűnőek a körülmények, talán egyedüli az országban. Fejlődésem szempontjából viszont jobbnak láttam ha az utóbbihoz igazolok. -Jelenleg Agárdon élsz. Mennyire lehet megszokni azt, hogy egy helyen van a suli és az edzés? - Két éve működik Agárdon a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia. Én is idekerültem. Ez a legjobb lehetőség, hogy az iskola, szállás és az edzés is egy helyen van. Ezzel megoldódik az utazás is. Naponta mennyi idő- Naponta és mennyit edzetek? -Egy héten huszonhárom óránk van. Ami azt jelenti napokba lebontva, hogy két edzés van naponta. Iskola reggel illetve délután, reggel kettő, délután három óra. - Tizenhat évesen hogyan értékeled saját magad teljesítményét az MTK u-19-es csapatának tagjaként és a korosztályos válogatott csapatkapitányaként? - Az első MTK-s bajnoki mérkőzésemen már góllal mutatkoztam be. Ennek nagyon örültem. Úgy érzem, hogy a három évvel idősebbeknél is meg tudom állni a helyemet. A korosztályos válogatott 2002-es éve jól sikerült. Oroszországgal kétszer játszottunk. Egy győzelem, s egy döntetlen született, Ráckevén volt egy hatcsapatos torna. Ezen a sorozaton továbbjutást érő gólokat lőttem. Ezek a találatok olyan lökést adott a válogatottnak, hogy meg sem álltunk a dobogó második fokáig. - Azárdi foci akadémián mennyi a fővárosi és a vidéki srácok aránya? - Az 1986-osályban huszonhatan vagyunk. Az arány fele-fele. -éleményed szerint ilyen módszerrel, lehet igazi profi labdarúgóvá válni? - Azért találták ki az egészet, hogy a gyerekek csak a focival foglalkozzanak. Minden körülmény biztosított. Külföldön sok ilyen sportkollégium, sportakadémia működik. Ez nagyon jó dolog. - Az aír járta, hogy külföldi ajánlatot kaptál. Valóban? - Ajánlatnak nem mondanám, de volt egy-két külföldi sikeres túra, ahol jól szerepeltem, ennek köszönhetően egy-két külföldi szakember bíztató szavakat mondott. Életedet teljesen a profi labdarúgásnak szenteled? - Kiskorom óta profi labdarúgó szeretnék lenni. Azt gondolom, hogy minél többet teszek a polcra, később annál többet vehetek le róla. Megpróbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy az álmom egyszer valóra váljon. Dunás Varga Zoltán |