December 30-án borongós, őszies időjárásban indultunk túránk úti célja a Mecsek hegység irányába. Déltájban érkeztünk a bűbájos Szekszárd városába az ősrégi házakkal övezett Béla térre, mely I. Béla királyunk nevét őrzi. A közeli Garay téren, a Garay pincében - amely a leghíresebb a városban - borkóstolóra vártak bennünket. Miután eleget tettünk a "szertartás" előírásainak és kívánság szerint kulacsainkat is megtöltöttük, ki-ki kedve szerint nyakába vette a várost. Látnivaló akadt bőven. A megyei múzeum az ókori Róma köveit, szarkofágjait őrzi, de akad bőven lelelt a honfoglalás előtti népek örökségéből is. Sajnos az egyre erősödő hideg esős-szeles időjárás miatt rövidebbre kellett vennünk a városnéző sétát. Alkonyakor már megérkeztünk a Kelet-Mecsek lábához simuló csöppnyi Kárász faluba, szálláshelyünkre. Akik már harmadjára kerestük fel ezt a helyet, régi ismerősnek számítottunk, de az új vendégeket is nagy szeretettel fogadták szállásadóink. A kellemes éjszakai pihenőt követően kora reggel  buszra szálltunk és útnak indultunk Abaliget irányába. A gyönyörű völgyekben, hátságokon átvezető utakon megérkeztünk a csendes abaligeti völgybe, ahol a "barlang" kezelői kérésünknek eleget téve kivételesen külön túrát rendeztek csoportunk számára (ilyenkor már zárva van a barlang), melyért e helyről is köszönetünket nyilvánítjuk. Vigyázva, nehogy a koponyánk bánja, vonulgattunk a szűk folyosókon, vagy megilletődötten tekintettünk a magasba a barlang homályba vesző mennyezete felé. Vezetőnk igazán szakszerűen tájékoztatott bennünket. Egy szűk óráig tartó bejárást követően borzongva léptünk ki a szabadba. Utunkat folytatván hamarosan Pécsett kötöttünk ki, ahol a Belvárosi Vendéglőben jóízűen fogyasztottuk el finom ebédünket, majd rövid pihenő után nekiindultunk a "Városnak". Sajnos az időjárás ismét nem kedvezett, az egyre sűrűbb eső miatt le kellett mondanunk a városnéző séta több fontos állomásáról. Egy másik, esőben is kies útvonalon visszaérkeztünk Kárászra. Dekorációs brigádunk gyönyörűen feldíszítette a "falu házában" bérelt, óriási cserépkályhával fűtött helyiségünket. Miközben készültünk az ünnepi vacsorára a szomszéd községből érkezett vendéglátók terítették az ünnepi asztalokat. Estére kelve a szépszámú csapatunk minden tagja az alkalomhoz illően kicsinosodva, kiöltözve foglalt helyet a hangulatos zene mellett, a gyertyafényes asztaloknál. Rövid üdvözlőbeszédet követően hozzáláttunk a finom és bőséges sültekhez, melyet ugye locsolgatni is kellet az itthonról hozott csongrádi, vagy szekszárdi vörösborral. Hamarosan jókedv kerekedett, dübörgött a padló a táncos lábak alatt. Észre sem vettük és már éjfél volt. Együtt énekeltük teljes szívvel a Himnuszt és kívántunk egymásnak, népünknek, nemzetünknek jobb jövőt. Miután jól kitáncoltuk, kiénekeltük magunkat, jóleső fáradtsággal tértünk nyugovóra. Január elseje, az új év első napja nem maradhatott természetjáró túra nélkül. Kissé fáradtan, de egyre frissebben kapaszkodtunk fel kísérőnk után a Móré várát hátán tartó magaslatra. Vezetőnk részletes ismertetőt tartott a vár eredetéről, a római légiók hadiútját őrző erősség múltjáról és szomorú sorsáról a honfoglalást követő évszázadokban. Testileg és lelkileg felfrissülve fogyasztottuk el ebédünket a szomszéd Magyaregregy kisvendéglőjében, majd elégedetten szálltunk buszunkra és jókedvűen érkeztünk otthonunkba azzal a tudattal, hogy ismét gazdagabbak lettünk hazánk tájai megismerésének egy szeletével és közben még jót is mulattunk. Léhi Gábor a Szabadidős Sportklub Elnöke <<< Vissza