Mint korábbi számunkban hírül adtuk, tudományos és kulturális munkásságáért a megyei közgyűlés a Csongrád Megye Közművelődéséért elismerést adományozta Labádi Lajosnak, a szentesi levéltár igazgatójának. Az átadóra január 22-én, a Magyar Kultúra Napján kerül sor. Labádi Lajos 1977-ben diplomázott a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakon, majd 1982-ben az ELTE-BTK történeti segédtudományok szakán szerzett okleveles levéltárosi végzettséget. 1977-től munkatársa, majd 1995-től igazgatója a szentesi levéltárnak. Negyed évszázados tudományos munkássága alatt számos kiadvány szerzője-szerkesztője, nevéhez közel 250 publikáció, tanulmány és egyéb írásos munka fűződik. Hely hiányában csak néhányat említünk: szerzője a Szentes város közigazgatása és politikai élete (1849-1918) című munkának, szerkesztője a hiánypótló Tanulmányok Szentes város történetéből című kiadványnak, Szentes helyismereti kézikönyvének. Szentes mellett tíz község szócikkét írta a Csongrád megye kézikönyvében, írásai megjelentek a Levéltári Szemlében, rendszeresen publikál a Szentesi Életben, foglalkozik címertannal.  Az 1999-ben Pro Urbe díjjal kitüntetett levéltárigazgató fő kutatási területe Szentes város helytörténete, ezen belül az abszolutizmus és a dualizmus korának közigazgatási és politikai története. - Meglepett, váratlanul ért ez az elismerés, - kezdi a beszélgetést Labádi Lajos, majd mutat néhányat az eddig megjelent munkái közül, amelyek magyarázattal szolgálnak az elnyert elismeréssel kapcsolatban - én is az újságból, a gratulációkból tudtam meg, hogy nekem ítélték. Ez megyei díj, talán az elmúlt 25 év alatt megjelent, megyével kapcsolatos munkáimra gondolhattak. Szerencsés helyzetben van a szentesi levéltár, hiszen 1878-tól 1950-ig itt volt a megyeszékhely, s máig is itt őrzik a történeti Csongrád Vármegye iratait. Ebből adódóan így nem csak Szentesre, de az egész megyére vonatkozólag komoly ismeretekre lehetett szert tenni.   - A levéltáros munkája általában nem túl látványos az átlagember számára, mégis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy lakóhelyünk történelméről megfelelő ismeretanyaggal rendelkezhessünk. Pontosan mivel foglalkoznak a levéltárban? Mik voltak az év sikeres eseményei? - Sokak számára úgy tűnhet, a levéltárban csak a régi, poros iratokat rendezgetik, a valóságban azonban a levéltár tudományos intézmény, amely ellát közigazgatási feladatokat is. A tudományos oldal azt jelenti, hogy helytörténeti kutatást végzünk, ezek eredményeit publikációk, kiadványok formájában közzé tesszük. Az ismeretterjesztést szolgálja a különböző kiállítások, bemutatók rendezése. A legfontosabb feladat a régi iratok rendezése, kutathatóvá tétele, hiszen így tudunk a tudományos kutatók, szakdolgozat írók és az érdeklődők rendelkezésére állni. A munka látványosabb része természetesen a kiadványok közzététele, valamint a helytörténeti kiállítások szervezése. Az elmúlt évben a múzeummal közösen rendezett térképkiállítás nagy sikert aratott, de a legnagyobb látogatottságot a Kossuth-kiállítás érte el.  Ehhez eredeti Kossuth-dokumentumokat, emlékeket adtunk kiegészítésként. A kiállítást összesen 53 diákcsoport tekintette meg, ami minden eddigi csúcsot megdöntött. A látogatók száma 2-3 ezerre tehető. - Min dolgozik, milyen témák foglalkoztatják jelenleg? Mondana néhány szót jövőbeli terveiről? - A tervek szerint a júniusi könyvhét alkalmából jelenik meg a Szentes története évszámokban című kiadvány, amely kronológia lesz. E munka 1075-től - tehát Szentes első okleveles említésétől kezdve - egészen a rendszerváltásig öleli fel a város történetét. A távolabbi tervekkel kapcsolatban elképzeléseim vannak, időm már nem annyira. Szívesen foglalkozom életrajzokkal. Az életutakat, személyiségeket fontosnak tartom, ezért szerepel terveim közt, hogy megírjam Szentes város polgármestereinek életrajzát. Az ehhez szükséges anyag folyamatosan gyarapszik. Másik régi tervem Szentes sajtótörténetének feldolgozása 1871-től. E témában már jelentek meg kisebb részpublikációk a Szentesi Életben. - Munkái, témaválasztásai azt sugallják, kötődése Szenteshez nem csak foglalkozásából és szakmai érdeklődéséből fakad... - Itt születtem, sokat jelent számomra ez a város. Első diákköri dolgozatom témája a szentesi kubikosság volt. S ugyan többször hívtak már máshová, én mindig ragaszkodtam a szülővárosomhoz. Ez nálunk családi hagyomány, amely messzire nyúlik vissza, hiszen az első Labádiak az 1760-as években tűntek fel Szentesen. Remélem, a megjelenő publikációk, kiállítások segítenek abban, hogy a mai szentesiek - főleg a fiatalok - város iránti szeretete erősebb legyen. P.K. <<< Vissza