Szentesei születésű, a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett. Édesapám halála akkor megálljt parancsolt a továbbtanulásnak - meséli Szabó Jolán, a Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola gazdaságvezetője. A vele történő beszélgetés apropója, hogy a Csongrád Megyei Közgyűlés legutóbbi ülésén "elnöki dicséret" elismerésben részesítette. A kórházban helyezkedett el, öt évig pénztároskodott. Közben elvégezte a költségvetés és államháztartási (KÁLÁSZ)-tanfolyamok különböző fokozatait, majd a könyvelésre került, dolgozott a bérszámfejtésben is. '77-ben férjhez ment, rá két évre született egy kislánya. Nagytőkén, a községi tanácsnál vállalt munkát, előadó, szerteágazó feladattal. Mint mondja, hozzátartozott az óvoda, az iskola és a kultúrház is. Közben elváltak, s amikor a kislánya az iskolást kort elérte, tovább nem tudta vállalni a kijárást, a Kereskedelmi és Hitelbanknál helyezkedett el. A kislányát egyedül nevelő anyuka olyan munkakört próbált keresni, ahol úgymond, szabadabb mozgása lehet. Így került '88-ban a Pollák Antal Műszaki Középiskolába, már gazdaságvezetőként. Hamar rá kellett jönnie, az sem egy olyan állás, ahol ledolgozva a maga 8 óráját, utána hazamehet. - A feladat, amibe csöppentem nem volt könnyű - mondja. -  Ma sem az. Gondokkal tarkított munkát végzek, hiszen ahol kevés a pénz, ott szinte elkerülhetetlenek a konfliktusok. Ahogyan az otthoni háztartásban is megtörténhet. Mindig a maximumot igyekeztem nyújtani. Szeretem a munkámat. Korántsem egysíkú, inkább sokrétű színes feladat. Beszámolót, költségvetést készítünk, közben könyvelni kell. Telefonálni, hogy beázik a tető, mint ahogyan az előbb hallhatta. Ha úgy jön ki éppen, este én zárom az iskola kapuját is. Életem javarészét a munkának szenteltem. Talán a bérszámfejtés szimpatikusabb volt. De itt anyagilag is jobban jártam. Tetszik a munka, nagyon szeretek a számok világában lenni. Sokat emlegette a lányát, hát rákérdezek. - Ő is a gimnáziumban érettségizett - meséli. - Idegenforgalmi technikus vizsgát tett, most a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán tanul. Német szakos, most harmadéves. Jól tanul, kicsi korától zenével foglalkozik, brácsázik, zenekarban játszik, magánéneket is tanult, a Lajtha László Zeneiskolában. Angol-német nyelvvizsgájával is szeretne kezdeni valamit. - A kitüntetés indoklásában többek között ez áll: jelentős részt vállal a pályázatok sikeressé tételében. Tudjuk, az iskola élen jár a pályázatok készítésében. - A kevesebb pénz is arra ösztökélte az iskolát, hogy minél több pályázatot nyújtson be. Ezzel próbálunk segíteni magunkon. Tavaly sok szép pénz nyertünk. Közel 18 millió forintot. Ez és a szakképzési pénzek segítenek. - Mi a titkuk? - Tudni kell pályázatot írni például. Sokszor azon is sok múlik, hova teszem a pontot vagy a vesszőt. Előfordul olykor, hogy elfáradok. Most már úgy érzem, anyagilag is meg vagyunk becsülve. - Aki ennyire a számok világában él, hogy tud kikapcsolódni? - Szeretek zenét hallgatni, elkísérem a lányomat, színházba is szeretek járni, olvasni. Kertészkedni, kijárok a Nagyhegyre, vannak kisállataim, azokkal foglalkozom. Próbálom magamat hasznosan kikapcsolni. L. J.   <<< Vissza