<<< Vissza

A 48-as ellenzék előretört
Közkeleti küzdelmek a múltban (X.) 

2003. január 17.


A Megyeháza egy korabeli képeslapon

Burián Lajos megválasztásával a városi párt - amely az 1893 áprilisi városi képviselőválasztásokon mind a 10 választókerületben győzedelmeskedett és ezáltal a képviselő-testületben szinte egyeduralkodóvá vált - végleg magához ragadta a város ügyeinek irányítását. A tisztikarban végrehajtott nagyarányú személycserék után a városi adminisztráció kiegyensúlyozottabbá vált. A képviselő-testület teljes bizalmát élvező új városi tanács alkalmassá  válhatott az 1891-ben megrekedt városfejlesztési elképzelések végrehajtására.

A város irányításában meghatározó erővé vált 48-as ellenzék befolyása időközben a megyei köztestületekben is jelentősen megnövekedett. Az 1892. december végén megtartott megyei választásokon a megválasztott 48 képviselő közül 38 az ellenzékhez tartozott, amely azt jelentette, hogy ezentúl a 192 képviselői szavazatból az ellenzék közel 80 szavazatra számíthatott. S bár a megyei párt túlsúlya a megyegyűlésben és a bizottságokban is megmaradt, az ellenzéki képviselők - elsősorban aktivitásuk révén - egyre meghatározóbb szerephez jutottak.

A megyei párt jó ideig tehetetlenül szemlélte az ellenzék előretörését. Térveszteségükért Tallián főispánt okolták, aki megítélésük szerint a békesség helyreállításának ürügyén az ellenzékkel szemben túlzottan engedékenynek bizonyult. Többen nyíltan hangoztatták, hogy a főispán keze alatt szétmállik a megyei kormánypárt, a pártpolitikai érdek tehát azt kívánná, hogy távozzon a megye éléről. Valószínűleg ezeknek a hangoknak tudható be, hogy Tallián 1893 őszétől keményebb vonalvezetésbe kezdett, amivel viszont magára zúdította a személyével szemben eddig mérsékletet tanúsító ellenzék támadásait. Ezzel az oly sokat emlegetett közéleti békességnek vége szakadt. A pártok a korábbiaknál még kíméletlenebb küzdelembe kezdtek. Az ellentétes pártállású újságok hangneme ismét eldurvult, a közérdekű kérdéseket tárgyaló írásokat újból háttérbe szorították a személyeskedő kirohanások.

A megyegyűlésben megerősödött 48-as ellenzék nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a legközelebbi választáson az abszolút többség megszerzését. Ennek megvalósítására 1895 októberében nyílt alkalma, amikor is újból esedékessé vált a törvényhatósági bizottság negyed részének újraválasztása. Siker esetén az ellenzéknek módja nyílt volna arra is, hogy a decemberben sorra kerülő tisztújításon személycseréket vigyen keresztül a vármegye vezető posztjain. Az ellenzék nyíltan hangoztatott, s tettekben is megnyilvánuló törekvése ellenreakciókra késztette a megyei vezetést kézben tartó kormánypárti köröket. Ellenlépéseik hatékonyságát jelentősen megnövelte az a körülmény, hogy pártjuk élén ekkor már a rendkívül energikus dr. Vadnay Andor volt belügyminiszteri osztálytanácsos állt, akit 1894 nyarán neveztek ki a megye főispánjává. A hajdan 48-as elveket valló politikus kíméletlen keménységgel, eszközökben nemigen válogatva látott hozzá a helybeli ellenzék visszaszorításához.

A pártok részéről megnyilvánuló rendkívüli aktivitás előre jelezte a választási küzdelem várható hevességét. A korteskedésektől nem tartották távol magukat a megyei, városi és községi hatóságok sem. Csató Zsigmond alispán és Cicatricis Lajos főjegyző a megyei apparátus bevonásával szervezte és támogatta a kormánypárt akcióit; az ellenzéki összetételű városi és községi tisztikarok pedig a 48-as függetlenségiek segítésében jeleskedtek. Kormánypárti részről különösen sok támadás érte emiatt Burián Lajos polgármestert, aki a szentesi hivatalnoki kart nyíltan a Függetlenségi és 48-as Párt szolgálatába állította, ő maga pedig az ellenzék egyik főkorteseként tevékenykedett. Aktivitása érthető volt, mivel győzelem esetére pártja őt szemelte ki az alispáni posztra.

Labádi Lajos

<<< Vissza