Korabeli látkép a református templom tornyából

A polgármester újabb önkényeskedése felgyorsította a megbuktatására irányuló akciókat. 1892. november 8- án Sima Ferenc és 60 városi képviselő írásos indítványt terjesztett be a városi képviselő-testülethez, amelyben indítványozták, hogy Tasnády Antal polgármester ellen súlyos beszámítás alá eső kötelességsértés címén - a hivatalától való felfüggesztés kimondása mellett - indítson fegyelmi eljárást. A november 24-i közgyűlésen Sima élőszóban is megerősítette a beadványban foglaltakat. Részletesen kitért mindazokra a törvénysértésekre és erőszakosságokra, amelyeket a polgármester rövid működése alatt elkövetett.

Ezek kapcsán leszögezte: "Mióta Tasnády polgármestert reánk erőszakolta a törvény rideg betűjére támaszkodó hatalmaskodás, azóta Szentes város közgyűlési termében állandó tanyát ütött a Tasnády úr által kultivált elnöki önkényeskedés, mert ennek az úrnak a kezében csak arra való a törvény, hogy annak segélyével törvénytelenségeket kövessen el, s arra való a hatalom, hogy azzal minduntalan visszaéljen, s a képviselő-testület alkotmányos jogait lépten-nyomon rendre elkobozza. E helyzet immár tűrhetetlenné vált - folytatta Sima -, s a képviselő-testületnek nem csak a saját méltósága, hanem a közbéke és a közügy érdekében is elodázhatatlan erkölcsi kötelességévé vált, hogy Szentes város polgármesteri székéből eltávolítsa azt az embert, akinek minden tettében kihívás, engedetlenség és törvénytelenség képezik az alkotóelemet." A nagy többség egyetértésével találkozó beszéd után az elnöklő helyettes polgármester név szerinti szavazást rendelt el. A képviselők 79:29 arányban az indítványt elfogadták: Tasnády polgármestert a fegyelmi eljárás megindítása mellett állásából felfüggesztették. Helyettes polgármesterré ismét Burián Lajost választották meg.

A békesség helyreállításának programjával érkező főispánnak csakhamar be kellett látnia, hogy addig nem lesz nyugalom Szentesen, amíg Tasnády Antal marad a polgármester. Ez a felismerés arra késztette, hogy a tisztességes visszavonulás lehetőségének biztosításával lemondásra bírja a fegyelmi vizsgálatokkal szorongatott polgármestert. Tasnády a főispáni nyomás hatására késznek mutatkozott a lemondásra, de azt kérte, hogy az ellene folyó vizsgálatok befejeződéséig a helyén maradhasson. A haladékot megkapta, utóbb mégis vonakodott a lemondástól. Ettől a ponttól kezdve az ügy szálai összekuszálódtak. 

Az 1893. április 12-i közgyűlésen felolvasták Csató alispán levelét, amelyben arról értesítette a város közönségét, hogy Tasnády Antal polgármester őelőtte és Tallián főispán előtt hivatalosan bejelentette lemondását. A képviselők örömmel fogadták a hírt, s bár tudomásuk volt arról, hogy Tasnády időközben visszavonta lemondását, sőt azt állította, hogy ő nem mondott le, ellene erőszakot követtek el, mégis egyhangúlag hozott határozattal elfogadták Tasnády polgármester lemondását. 

Szinte biztosra vehető, hogy Tasnády állítása megfelelt a valóságnak. Nagyon valószínű, hogy a főispánt felbosszantotta Tasnády visszatáncolása ígéretének beváltása elől, s mivel ezáltal az ő személyes presztizse is veszélybe került, úgy döntött, ha kell erőszakkal is rákényszeríti Tasnádyt adott szavának betartására. Ehhez megnyerte Csató alispán támogatását, így a bizonytalan helyzetű polgármester a megye két legnagyobb beosztású személyével találta szemben magát. Tasnády panaszra ment a belügyminiszterhez, de elutasításra talált. Tehetetlen dühében fellármázta a fővárosi újságokat, éles hangú kirohanásokat intézve Tallián főispán ellen. De nem érte be ennyivel. Bűnvádi perek sorozatával támadt mindazokra, akik valamilyen formában hozzájárultak megbuktatásához. Emellett fellebbezést nyújtott be a megyegyűléshez a lemondását elfogadó közgyűlési határozat megsemmisítése érdekében. 

Erőfeszítései minden téren kudarcot vallottak. Az őt hatalomra segítő gépezet most is működött, csak fordított előjellel. A megyegyűlés egyhangúlag elutasította fellebbezését, érvényesnek mondva ki a lemondását elfogadó közgyűlési határozatot. A perei is sorra zsákutcába jutottak, mivel a Szegedi Kir. Törvényszék valamennyi feljelentését elutasította. Kétségbeesett erőfeszítéseire Hieronymi Károly belügyminiszter 1893. július 7-én kelt végzése tette ki a pontot, amely megerősítette a városi közgyűlés Tasnády lemondását elfogadó határozatát. Ezzel eldőlt az a közel kétéves küzdelem, melyet a városi párt vívott az erőszakkal megválasztott polgármester ellen. Szeptember folyamán Burián Lajos ügyészt közfelkiáltással a város polgármesterévé választották. A Szentesi Lap az eseményt egy új korszak beköszöntéseként értékelte. "A törvényesség és a jogrend - írta a lap -, melyet két évvel ezelőtt száműzött a közgyűlési teremből a szuronyokra támaszkodó önkény és erőszak, most tért vissza teljes mértékben, midőn az új polgármester személyében az a férfiú került végérvényesen a város élére, akit az osztatlan közbizalom arra méltónak ítélt."

Labádi Lajos

<<< Vissza