 November 9. (szombat), hajnali 5 óra: Kb. Ekkor kezdett el készülődni
az a 27 gyerek, aki aznap meg akarta hódítani a Szent Mihály-hegyet. 3/4
6- ra már mindenki a vasútállomáson állt sorba a jegyekért. 6 óra. Eljött
a pillanat. A vonat ,,kigurult" az állomásról, és nemsokára elhagyta
a Szentes táblát. Az útvonal: oda: Szentes- Budapest: Nyugati pu.- Zebegény
vissza: Zebegény- Nyugati pu.- Kiskunfélegyháza- Szentes
Ott utazott a vonaton a ,,szokásos" csapat (természetesen) egy kabinban,
és ott voltak az újak is. A kicsik izgatottan várták a beérkezést (sokan
a vonatablakban), a nagyok ezen idő alatt jót pletyiztek a kabinban. Pár
óra múlva megláttuk a táblát: Budapest- Nyugati pályaudvar. Leszálltunk,
és indultunk a következő vonat felé, amelyen 1-2 ember jegy nélkül utazott.
(De ez egy másik történet!) A vonaton zötykölődtünk, s már-már nagyon
untuk, mikor megpillantottuk a Dunát. Gyönyörű volt! Még három megálló
volt Zebegény. Pár perc múlva mindenki izgatottan a telefonokért nyúlt,
hogy az otthoniak is megtudják: Megérkeztünk!!! Természetesen (Sanyi bácsi
vesztére, és a miénkre!) egy csapat árus előtt vezetett el az út. Az 5-6-7.-esek
nekiestek, és válogattak. Ezzel ment el fél óra. A következő állomás a
Kálvária-domb volt, Zebegény egyik ékessége. Mindenki lihegve ért fel,
(most biztos azt kérdezitek, hogy mi volt a hegyen, ha már egy domb is
akadály?!) de megérte, mert a kilátóról gyönyörű kilátás tárult a szemünk
elé. Sétálgattunk egy keveset, aztán irány a ,,Föld".
Utunk innen a Szőnyi István Múzeumba vezetett, ahol az egykori festőművész
lakását tekintettük meg. (itt is volt egy-két alakítás, mint a mobilcsörgés)
Kaptunk egy idegenvezetőt, aki megmutatta a házat. Gyönyörű, nagy ház
volt, tele festményekkel. Egy hatalmas dolgozószobája volt a művésznek,
ahol később meghalt.
Mikor kicsodálkoztuk magunkat a házon, akkor kezdődött a legfárasztóbb
rész. Irány a Szent Mihály hegy. Az elején mindenki lazán sétálgatott
a ,,mezőny" elején, de akkor odaértünk az emelkedőhöz! Ekkor kezdtek
el lemaradozni az emberkék. Mikor már mindenkinek, lógott a nyelve",
Sanyi bácsi bejelentette, hogy mindjárt elérjük a felét. (képzelhetitek,
hogy ez mennyire bíztató volt!)
Felvidult a társaság, mikor elénk tárulkozott a Duna szépsége a hegyről.
(itt lehetett kattogtatni a fényképezőt!) Tényleg szép volt! Mialatt a
tájban gyönyörködtünk, egy kicsit leültünk, azután onnan folytattuk, ahol
abbahagytuk. Mikor kezdett vízszintesbe állni a talaj, már egész jókat
beszélgettünk. Ezután azon vettük észre magunkat, hogy fogyogat a hegy,
és a város felé tartunk. Már kezdtünk belefeledkezni a dumcsizásba, mikor
rájöttünk, hogy rossz fele mentünk. Ennek következtében egy zsákutcában
kötöttünk ki. Hátra arc! Irány a másik ösvény! (természetesen fölfele!)
Az állomáshoz vezető út lefele ment, szóval könnyen sétálgattunk rajta.
Elmentünk a remete barlang előtt is, de már nem volt időnk bemenni.
Végre kutat találtunk! Feltankoltunk, és mendegéltünk tovább. (lefelé!)
Sikeresen elértük a nagymarosi vasútállomást.
Kb. fél órát vártunk a vonatra. Mikor megérkezett felszálltunk,(szerencsére
mindenkinek volt ülőhelye) és zötykölődtünk a nyugati felé. Itt már mindenki
jókedvű volt, (nem mintha eddig nem éreztük volna jól magunkat!) jókat
nevetgéltünk.
Miután szerencsésen megérkeztünk a pályaudvarra, volt 10 percünk ,,szétnézni"
és ,,vásárolni". (én személy szerint nem vettem semmit, de a barátnőimnek
egy csokira volt idejük!)
Elindult a vonat! Megyünk haza. Mivel a kicsik nem bírtak magukkal, kénytelenek
voltunk kimenni a vagonból, és a végében utazni. Itt aztán fergeteges
volt a hangulat! Annyit röhögtünk, hogy talán annyit még sohasem. (hogy
miért? Érdemes megkérdezni a 8.b-s Tököli Attilát!) Ő volt a hangulatmester
egész végig.
Kiskunfélegyháza. Átszállás. Egyvagonos vacakban zsúfolódva folytattuk
a röhögést.
Szentes!! Izgatottan szálltunk le a vonatról. Mindenki tele volt élményekkel.
Egész éjszaka tudtunk volna mesélni.
Tényleg szuper volt, és ha tehetjük a 14.- Pólya Sándor tanár úr által
szervezett- túrán is részt veszünk!
Árgyellán Edina 8. a
Kiss Bálint Református Ált. Isk.
|
