Közéleti küzdelmek a múltban (V.)

„Nem és nem!”

Az 1891-es polgármester-választás eredményének megsemmisítéséért indított küzdelem tovább folytatódott. A választás ügyében benyújtott fellebbezés támogatása érdekében december elején Törs Kálmán és Sima Ferenc kihallgatást kért gróf Szapáry miniszterelnök-belügyminisztertől. A kihallgatás során a miniszterelnök Stammer alispán választáson elkövetett eljárását törvényes formába bújtatott méltánytalanságnak nevezte, és állította, hogy erre az alispán nem kapott felhatalmazást sem a kormánytól, sem a főispántól. Sima Ferenc ezt kétségbe vonta, kijelentve, hogy ő Stammert sokkal gyávább embernek ismeri annál, mintsem magától el merte volna követni a szóbanforgó választási visszaélést. Egyben tudatta azt is, hogy Szentes város képviselő-testülete minden erejével útját fogja állni a ráerőltetett polgármester működésének.

Mivel a hosszúra nyúlt kihallgatás nem járt eredménnyel, Sima elérte, hogy a polgármester-választás ügye az országgyűlés elé kerüljön. A parlament december 11-diki ülésén Komjáthy Béla képviselő érzékletes példákon keresztül mutatta be a Csongrád megyében kialakult állapotokat, a megyei kormányzat törvénytelenségeit és visszaéléseit, Stammer alispán basáskodását, részletesen kitérve a szentesi polgármester-választás lefolyásának ismertetésére. Interpellációja végén a miniszterelnök-belügyminiszternek szögezte a kérdést: – Miután Csongrád megye alispánjának úgy sikerült keresztülvinnie az elenyésző kisebbség jelöltjét a választásnál, hogy a törvény által a kezébe letett kandidácionális jogot személyes bosszújának kielégítésére használta fel a város nagy többségének jelöltjével szemben, megtámadva ezzel a város választási szabadságát, nyugalmát és békéjét; a megtorlás mily módját kívánja a belügyminiszter úr alkalmazni Csongrád megye alispánjával szemben?

Szapáry nem tudott nyomban választ adni. Igen kényelmetlen helyzetbe került, hisz a nyár folyamán ő volt az, aki végül is kiállt Zsilinszky és Stammer mellett. Most el kellett döntenie, hogy a közvélemény megnyugtatására meneszti-e őket, vagy újabb mentségeket talál ki számukra. A történtekért komolyan kérdőre vonta Zsilinszky főispánt, aki azzal védekezett, hogy csak így lehet megtörni a Csongrád megyei ellenzéket. A miniszterelnök ezt a magyarázatot nem fogadta el, megjegyezve, hogy Balogh János eddig kormánypárti volt, de alig hihető, hogy önérzetes ember ilyen tapasztalatok után továbbra is megmaradjon a kormánypárton. A főispán erre új magyarázattal állt elő. Azt állította, hogy a választási visszaélésre maga Balogh adott okot, mégpedig azért, mert ő és Stammer a választás előtt felkérte Baloghot, hogy fogadja el a polgármesterséget és csináljon békét. Balogh azonban kijelentette, hogy nem akar polgármester lenni. Ekkor nekik gondoskodniok kellett egy másik jelöltről, s mikor ezt Tasnády személyében megtalálták és megígérték neki, hogy fellépése esetén meg lesz választva, akkor lépett fel nyilatkozata ellenére Balogh János. Rájuk nézve ekkor már becsületbeli kérdés volt Tasnády megválasztása, nem is szólva arról, hogy Balogh magatartása nyíltan arra vallott, hogy ő velük szemben akar polgármester lenni.

Akár megfelelt a valóságnak a főispán magyarázata, akár nem, a miniszterelnök elfogadta, és ismét védelmébe vette Csongrád megye vezetőit. Ezt azáltal juttatta kifejezésre, hogy a parlamenti támadások ellenére megerősítette Tasnády Antal megválasztását. A hírhez a Szentesi Lap „Megerősített kinevezés” című írásában az alábbi megjegyzéseket fűzte: „Nem tudjuk, hogy a t. belügyminiszter úr a jóváhagyással küldött-e többséget is a papiros-polgármesternek, mert enélkül ezer belügyminiszteri jóváhagyással sem egzistálhat polgármesteri állásában Tasnády úr. Mert a szentesi közönség most még hangosabban kiáltja, hogy ez az úr nem kell! Nem és nem!”

Labádi Lajos