Alpolgármester: Szűcs Lajos

Felmenő ágban a város

Szűcs Lajost, A Gróf Széchenyi István Általános Iskola igazgatóját a képviselőtestület alakuló ülésén alpolgármesternek választotta. A vele készülő beszélgetést stílusosan a „Hogyan tovább?” kérdéssel kezdjük.

– A kérdés egyszerűnek tűnik, de mégsem olyan egyszerű – válaszolja az alpolgármester. – Egyrészt azért, mert ott van a munkahelyem, ami az életem volt eddig és valahogy létrehoztam. Egy olyan közösséget, iskolát, ami messze földön elismerésre jogosult, ahova részben cigányok és részben magyarok járnak. Ez nem egy elszeparált, hanem vegyes intézmény.

– Sajnálja otthagyni az iskolát?

– Nagyon. Ugyanakkor a feladat is izgatott. Igaz, már négy évvel ezelőtt is felmerült az alpolgármesteri gondolat. Most úgy döntöttem, hogy elvállalom, és addig felfüggesztem az iskolai tevékenységemet, amíg alpolgármester leszek. Örülök is, hogy így alakult, mert azzal foglalkozhatom, amivel sok éven át, az oktatással. Már harmadik ciklusban dolgozom az önkormányzatban és két ciklusban a megyei közgyűlés oktatási bizottságát vezetem, úgy érzem, van rálátásom az oktatásra.

– Alpolgármesterként mi lesz a feladata?

– Úgy beszéltük meg, hogy az oktatás, a művelődés, a szociális egészségügy, a kisebbség és a környezetvédelem fog hozzám tartozni. Amivel most ismerkedem. Meg kell szoknom azt a légkört, ami itt van, egy teljesen más munkatempót. Én azt gondolom, ha jól érzem magam itt, és azt a feladatot, amit tudok, és amihez hozzátudok egy kicsit segíteni, akkor a hogyan tovább megoldódik, mert egy jó közösségbe kerülök, ahol jó működnek a dolgok.

– Az iskolában új igazgatót bíznak meg ön helyett?

– Addig megbízással egy igazgató fog helyettem dolgozni. Nekem két és fél évem van hátra a nyugdíjig. Amikor én megpályáztam, akkor nyolc évre kaptam megbízást a törvény értelmében. Egyszer sajnos vége van mindennek.

– A tanítástól azért nem szakad el teljesen.

– Marad néhány órám. Minden nagyképűség nélkül mondom, azért ebben az évben még szükség van ott rám. Ők megszoktak engem, én őket. Az a közösség inkább férfiközpontú, a választások is mutatták, a cigányság körében elég elfogadott vagyok, tehát remélem, az ott létemre, ha néhány órában is, de szükség van rám. Megbíztak bennem, mint igazgatóban, rám szavaztak, mint képviselőre. Úgy érzem, ezek után nem szabad cserben hagynom őket. Ma reggel már több cigány család fölhívott és gratulált. Valahol érzik, hogy abból a régióból lett valaki alpolgármester, és büszkék is rá valahol.

– Volt egy bizottsága, a városfejlesztés, aminek az elnöke volt. Erről nem szólt.

– Igen. Alpolgármesterként nem lehetek egyetlen bizottságnak sem a tagja, de hamarosan eldöntjük, melyik bizottságokat kel nekem úgymond felügyelnem.

– Mit szeretne elérni az elkövetkező négy évben?

– Úgy látom, a város fölmenő ágban van. Az oktatással viszont vannak problémáim. Nem a minőségével, hiszen nagyon jó pedagógusok tanítanak az iskolákban. Az épületek állagával, az oktatási intézmények felszereltségével vannak problémák. Eddig mindig az oktatásból vettek el pénzt, ha kellett. Tavaly például 50-60 millió forintról indultunk állagmegóvásban és kikötöttünk 15-nél. Azt gondolom, hogy ennek az útnak vége kell, hogy legyen. Hiányosak a felszereltségeink. Ha az intézményeink belső minőségében tudunk javítani, akkor a külső oldalát is meg tudjuk oldani. Természetesen ehhez a művelődés, a sport is hozzátartozik. Az egészségügyi és szociális kérdésekben is van mit tennünk. Bár a város e tekintetben élen jár. Azt gondolom, hogy rászorultságon segíteni sosem elég, sosem késő, sosem időben van. Mindig előtérbe kell helyezni. Eddig is ezen a téren voltak intézni valóim a körzetben, az iskolában.

– Hogyan fogadta a szavazást? Azt, hogy a polgári (jobb) oldal nemmel nyilvánított véleményt.

–Nagyon örülök, de sajnálom, hogy nem konszenzussal jött létre. Azt gondoltam, hogy a kampánynak már vége van, ezért a városért dolgozunk mindannyian. Mindazonáltal semmiféle harag és fenntartás nincs bennem a szavazás miatt képviselőtársaim iránt. Hiszen a megyei közgyűlésben egészen mást tapasztaltam. Ott abszolút konszenzus volt mindenben.

Lovas József