Terney Béla Középiskolai Kollégium

Csak a szépet és a jót

Emlékeket nem lehet kiállítani, dokumentumokat annál inkább. Az ötven esztendô (óriási idô egy kollégium életében) gazdag lehet felelevenítendô eseményekben. Mátéffy Zoltán címzetes igazgató élete egy év híján közel ötven évet kapcsolódik a kollégiumhoz. A jubileumi ünnepségen a kollégium-történeti kiállítás megnyitásán joggal vállalhatott hát tárlatvezetést.

(Tárlatvezetés.) A Horváth Mihály Gimnáziumban kezdôdött minden, ahol is 25–30 bejárni nehezen tudó diákot helyeztek el Szöllôsy Géza igazgató engedélyével. Terney Béla (a késôbbi névadó) rajztermében adott helyet a diákotthonosoknak, hogy a vaságyakat beállíthassák. Aztán elváltak útjaik, a lányok a mai Általános Iskolai Kollégiumba költöztek és maradtak is egészen ‘76-ig. A fiúk a Kossuth tér 5. szám alatti gazdasági egylet épületében kaptak szállást, ahol is elôször zsákokba kellett gyûjteniük a gabonát, hogy hálótermük legyen. Az épületet lebontották, azután közel egy esztendeig laktak a mai Pollák Antal Mûszaki Szakközépiskola tornatermében, majd ‘71-ben a Kossuth utca 8. szám alatti épület következett, 76-tól azután már az új kollégium várta a diákokat.

(Csak címszavakban.) Testvérkollégiumi mozgalom: az utóbbi tizenkét esztendôben Gyulától Nyíregyházáig 9 belföldi és két külföldi (egy-egy németországi és szlovákiai) kollégiummal építettek ki kapcsolatokat. Irodalmi színpad: a gimnázium drámai osztályának “árnyékában” remek elôadások születtek, járták a járást, a megyét. Dokumentumok a kollégiumi életrôl: közösségi naplók, szakköri naplók, regiszteres füzetek, ahol a tanárok a diákok jó és rossz cselekedeteit rögzítették. Egyik helyen Alföldi Róbert színmûvész megrovása.

(Köszöntô.) Az ünnepségen Takács Pál igazgató köszöntötte a megjelenteket, köztük Farkas Sándor országgyûlési képviselôt, Takács Ernôt, a Kollégiumi Szövetség országos elnökhelyettesét, volt igazgatókat, nevelôket, diákokat, a testvérkollégiumok képviselôit.

(Emlékek.) Szirbik Imre polgármester: “Bízom abban, hogy úgy emlékeznek a városra, hogy amiért idejöttek, azt megkapták, azt a tudást, az emberséget, a tartást, ha úgy tetszik, úgy lettek szentesiek, hogy jöttek, úgy maradtak szentesiek, hogy pár év múlva elmentek, mert annak a négy csodálatos esztendônek az emlékét a szívükbe zárták. És visszajönnek majd Szentesre. Mert visszahúzza a szívük, a tudásuk, ha más településen élnek is, lényegében szentesiek maradnak”.

A már nyugdíjas igazgatók visszaemlékezéseikben elmúlt idôkrôl, a romantikusnak is nevezhetô átmeneti évekrôl szóltak. Földi Vilmos: “A múlt bevallásának akkor lehet értelme, ha tanulsága szól a mának, és orientál a jövônek is. Ma már jóval könnyebben tudjuk értelmezni, hogy akkor értünk el jó eredményeket, ha valósan segítettük az iskolákat (fordítva nem mindig járt sikerrel ez a kapcsolat), valamint gyermekszeretô empátiával közelítettünk a megoldandó feladatokhoz. A kollégium a nehéz anyagi helyzetû, sérült családi környezetben élô gyerekeknek kiváltképp segítség”.

Mészáros Júlia 12 évet töltött a leánykollégium élén. Tisztelettel szólt a Terney házaspárról. Neveket említett, egykori diákokat, akik közül többen pedagógusként tevékenykednek. Jelentôs szerepet játszott a kollégium abban, hogy vállalták a hivatást. “Mérlegeljék, van a kollégiumi életnek hátránya. Az, hogy állandóan alkalmazkodni kell. Egymáshoz, szobatárshoz, nevelôtanárhoz. Elônye: megismerjük egymást, s persze magunkat is, csodálatos barátságok szövôdnek a kollégiumokban”. Dr. Hegedûsné Kovács Zsuzsanna: “Egy nagy család voltunk. Végeztük a sokoldalú, felelôs munkánkat. Ars poeticám: szeretet”.

Aztán a volt diákok következtek. Erdélyi Péter csongrádi középiskolai tanár így emlékezett a régi szép idôkre: “A kollégium testünknek, lelkünknek, szellemünknek védôje, építôje volt.” Boros István, a kollégium baráti körének titkára a 2 forintos kívánságmûsorokra emlékezett. “A kolesz stúdiójából sugárzott dallamok még ma is a fülemben csengenek.”

Volt kollégisták, mai sztárok a porondon. Hevesi Tamás énekes, nagy gombfocicsaták gyôztese, aki az elsô évben nem szerette a kollégiumi életet. Késôbb megbarátkozott vele. Azt mondja: a kollégiumról csak a jót, a szépet! És énekel. Mint régen, de már felszabadultabban, ôszintén. És eljött Fesztbaum Béla színmûvész. Ô is énekel. Mint ahogyan a mûsoros délután közremûködôi, mai kollégisták. Sokan.

Este diszkó zárta a csodálatos ünnepi programot.

Lovas József