Török János emlékezete (1898–1982)
Sokan lehetnek
még Szentesen, akik ismerték Török Jani bácsit, s szinte bizonyos, hogy
valamennyien szívesen emlékeznek rá. Szikár, törékeny alkatára; nyugalmat,
megfontolt higgadtságot árasztó egyéniségére; csendes modorban előadott magvas
megállapításaira. Sugárzott belőle a jó szándék, az emberek megbecsülése és
szeretete, a töretlen optimizmus. Pedig számos oka lett volna a megkeseredésre,
kiábrándultságra, gyűlölködésre. Számára ezek a fogalmak élete végéig idegenek
maradtak. Talán ezért is becsülte és szerette mindenki, aki közelebbi
kapcsolatba került vele. Húsz éve nincs közöttünk. Csendesen ment el, ahogyan
élt; nevét nem őrzi utca, emléktábla, festmény. Mint egyik tisztelője – noha
manapság nem divat munkásmozgalmi harcosokra emlékezni –, Török János küzdelmes
életútjának bemutatásával szeretném elérni, hogy emléke ne merüljön végleg
feledésbe.
Szentesen
született 1898. október 7-én. A napszámos, kubikos család hét gyermeke közül ő
volt a legidősebb. Hat elemi elvégzése után – bár jófejű gyerek volt – abba
kellett hagynia a tanulást, hisz kellett a kenyérkereső kéz. 18 éves koráig
alkalmi munkákon napszámosként dolgozott. 1916-ban kezdett kubikos munkára
járni; ekkor került először szervezett munkások közé. 1918-ban tagja lett a
Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége (MFOSZ) szentesi szervezetének.
Kubikosként bejárta az egész országot. A munka szüneteiben állandóan olvasott,
autodidakta módon képezte magát.
Az őszirózsás
forradalom idején hazatért Szentesre, majd a cseh és román támadások megindulásakor
jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Szatymaz térségében teljesített határvédelmi
szolgálatot, a VI. hadosztálynál. Alakulatával részt vett a Tisza menti
harcokban. A Tanácsköztársaság leverése után több hónapot internálótáborban
töltött Kiskunfélegyházán.
Hazatérve
Szentesre, rendőri felügyelet alá került, ennek ellenére bekapcsolódott a földmunkás
szakszervezet munkájába. 1923-ban tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak, majd
egy évvel később az SZDP szentesi szervezete végrehajtó bizottságának. Ettől
kezdve folyamatosan tagja a munkásmozgalom csúcsszerveként működő Szakszervezeti
Bizottságnak. Két alkalommal szentesi küldött az MFOSZ országos kongresszusán.
1944 végén tagja
lett a Magyar Kommunista Pártnak. 1945-ben a földmunkás szakszervezet delegálta
a helyi Nemzeti Bizottságba, valamint a megyei és városi képviselő-testületbe.
1947–48 között a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének (FÉKOSZ)
megyei titkára, majd 1949-ben rövid ideig a szövetség központi vezetőségének
főtitkárhelyettese. 1949 márciusától 1950 októberéig Szentes város
polgármestere; a közigazgatási átszervezés után pedig a város első tanácselnöke.
1952–54 között a Csongrád Megyei Tanács közlekedési osztályvezetője, ezt
követően pedig a Szentes Járási Tanács elnökhelyettese. Ebből a tisztségéből
ment nyugdíjba 1957-ben.
Közéleti szereplése nem ért véget: több cikluson át tanácstag; 1973-ig tagja a városi tanács és párt vb-nek. Magas kora ellenére részt vett minden jelentősebb társadalmi-politikai rendezvényen. A Bocskai utcai Munkásotthonnak – amelynek az 1930-as években könyvtárosa, 1969-től pedig tiszteletbeli elnöke volt – állandó látogatója maradt. Átélt élményeinek átadásával jelentős segítséget nyújtott a helytörténetírás művelőinek. Kötő utcai kis háza mindig nyitva állt a múlt küzdelmei iránt érdeklődő diákok előtt. 1982. június 20-án bekövetkezett haláláig megmaradt frissnek, fiatalosnak. A közmegbecsülés kifejezéseként 1976-ban Szentes város díszpolgárává választották. Az 1881-től vezetett rangos névsorból kevés olyan személy akad, aki Török Jani bácsinál jobban kiérdemelte volna e megtisztelő címet. Emlékét őrizzük meg kegyelettel!
Labádi Lajos