A tanító ember

Elsőgenerációs értelmiségi a családban. Bár édesapja gimnáziumot járt, parasztember volt, gazdálkodott, s hogy kulák lett, mindenét elvették. Különböző helyeken élte, tengette az életét, tartotta el a családját, a három gyereket.

– Két lánytestvérem középiskolát végzett, én középiskolai tanáraim jóvoltából főiskolát – meséli, Négyesi János majd név szerint is megemlíti Frenyó Lászlót. – Ma is, kilencvenévesen is jó egészségnek örvend. A közgében ő volt az, aki Őrsi Károly igazgatóval a pedagógus pálya felé irányított.

Így került Szegedre, ahol az idő tájt vált felsőfokúvá a tanítóképzés. ’63-ban végzett. Megyei kihelyezéssel tanyai iskolában kapott állást jegyesével, akivel több mint negyven éve élnek boldog házasságban. A nagytőkei iskolában tanítottak.

– Sajnos, ma már nincs iskolája a falunak – mondja szomorúan. – Akkor még osztott osztályokkal működött. Aztán a 60-as évek közepén a felső tagozatos gyerekeket behozták a városba. A szülők, úgy látszik, elégedettek voltak velünk, mert kérvényezték, hogy helyezzék vissza a felsősöket, ‘64 őszétől ez meg is történt. Az akkori gyerekek között ma már pedagógusok is vannak. Az élet különböző területein megállták a helyüket. Pár évvel ezelőtt egy 25 éves osztálytalálkozóra voltunk hivatalosak. Öröm volt hallgatni a ma már negyvenéves embereket. Büszkék voltak arra, hogy a nagytőkei iskolába járhattak. Felvetődött akkor, hogy katolikus iskolában dolgozom. Megkérdezték, hogy mire tanítjuk a gyerekeket? Mondom: szépre, jóra, igazra. Akkor megszólalt az egyik családapa: miért, minket nem arra tetszett tanítani? Valahogy igazolt bennünket az élet.

A nagytőkeiek még mindig tanítóbácsizzák. Nem haragszik érte. Sőt! Büszke arra, hogy tanító ember lehetett.

– Arra nagyon vigyáztam, hogy az első osztályba mindig az idősebb, jó tanítók kerüljenek Hogy az alapokat megtaníthassák a gyerekekkel – feleli.

’65-ben járási átszervezéssel összevonták a nagytőkei és a magyartési iskolát. Az igazgatói feladattal Négyesi Jánost bízták meg. Hat tanyai iskola tartozott hozzá, 14-16 nevelővel. Azóta folyamatosan dolgozik igazgatói beosztásban, immár 37 éve. ’70-ben az önálló dolgozók általános iskolájának lett első számú vezetője.

Az igazgatóság a Köztársaság téri iskola épületében volt, és az esti tagozatosok jártak oda. A város különböző pontjain, munkahelyeken tanultak csoportok, és a környező községekben. Ezért is kötődik jelenlegi iskolájához, ahol nappali tagozaton földrajzot tanított. A tanítóképző után elvégezte a főiskolát, földrajz szakon, és Nagytőkéből írta a szakdolgozatát.

’75-ben a Damjanich János Általános Iskola igazgatója, ’85-ben helyezik át a Köztársaság (a mai Erzsébet) térre.

– Akkor még nem volt pályázati rendszer, a tanács nevezett ki igazgatókat, itt volt az első eset, amikor megszavaztatták a tantestületet. Elfogadtak. Tizenhét évig voltam igazgatója, miként ilyen hosszú ideig előtte még senki sem – mondja.

’93-tól lett katolikus iskola. Már ’89 körül felvetődött, hogy egy két iskolát visszaadna az egyháznak a város. Készültünk rá. Nem ért váratlanul bennünket. A ’92-es karácsonyi ünnepségünkön jelentették be a változást. Aztán Gyulai Endre megyés püspök nevezett ki újra. De hozzá kell tennem, református vagyok.

– Nem okozott konfliktust?

– Nem. Azt mondták, szükségük van rám

– A tantestület hogyan fogadta a változást?

– Azért nem volt olyan egyszerű. Mindenkinek új volt az egész. Nem tudtuk, mi lesz az elvárás, nem tudtuk a követelményeket, hogyan kell hozzá viszonyulni. Garanciát láttunk a felsőbb egyházi vezetés szavában. Egy ember vált meg a tantestülettől. Ugyanúgy állami tanterv szerint tanítunk, a különbség az, hogy az órarendben most már kötelezően beépítettük a hittanórákat. Nem csökkent a gyereklétszám. Ennek az iskolának mindig jó híre volt. Ide gyereknek, pedagógusnak érdem volt bejutni. 502 tanulóval zártuk a tanévet, 23 tanulócsoporttal. Pedagógus 47 fő. Itt is tornaterem épült ’91-ben, az elsőt elvitte az első világháború. Kívül-belül rendben van a szecessziós épület, nagyon szép, a díszkivilágítással különösen.

– Hamar ráfogták: építő igazgató.

– Igen. Ahol jártam, minden iskolában építettünk. Először sportpályát, aztán tornatermet, központi fűtést csináltattunk. Érdekelt, szerettem is csinálni. Partnereket is találtam hozzá. Nagytőkén tantermeket, óvodát építettünk. Én mentem a tervek után.

– Nyugdíjba vonul. Hogyan tovább?

– Mindig is szerettem tanítani, azon voltam, hogy órám ne maradjon el. Szeptembertől is tanítok, a nyolcadik osztályokat végigviszem. Sok időt töltöttem itt el, de a feleségem partner volt mindig. Két gyermekünk, öt unokánk van. A lányunk francia-német szakos pedagógus Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban. Az új igazgatónő kért, tanítsak, segítsek. Aztán ott van a nagyhegyi kertünk. Most el van hanyagolva. Szeretnénk pótolni az elmaradt kirándulásokat is. Amíg bírjuk egészséggel.

Lovas József