Mátéffy Zoltán címzetes igazgató

A kollégiumépítô

A Szegedi Tudományegyetemen kapta kézhez tanári diplomáját, 1963-ban, magyar-történelem szakon és népmûvelésbôl. Ezzel a három szakkal indult el a pályán. Nem akart Szentesre jönni, a frissdiplomás tanárnak más elképzelései voltak az életben, de a családi problémák a városba irányították. A középiskolákban már nem volt hely a számára, a Deák Ferenc Általános Iskolában kapott állást. Mátéffy Zoltán a kiváló Nyíli Gyula igazgató vezetése alatt kezdte el a munkát, mint mondja, hallatlanul jó testületben.

Nem sokáig maradt, onnan Földi Vilmos akkori kollégiumi igazgató csábította el. S hogy igent mondott, ‘64 január 1-jén elfoglalta a helyét a több keresztelôt is megélt kollégiumban. Akkor még középiskolai diákotthonnak nevezték, aztán lett Március 21. Középiskolai Kollégium, napjainkra pedig fölvette a Terney Béla nevet. Költözködés számában sem maradtak el a névváltoztatástól, laktak a már lebontott Kossuth téren, a Kossuth utcán és a Pollák tornatermében. A mostani épületet ‘76-ban vették birtokukba.

– Egyazon intézménynél a negyedik munkahelyen dolgozom. Végigjártam a létezô fokozatokat is, ‘64-78. között mint beosztott nevelô, 78-92-ig igazgatóhelyettesként dolgoztam a kollégiumban. Az intézmény igazgatói feladataival 10 éve bíztak meg – meséli.

– Azzal együtt föl is adta az óraadást?

– Nem. Mivel a kollégiumi munka délután, este, illetve éjszaka foglalja le az embert, a délelôttök egy része szabad, így ‘96-ig tanítottam, nagyon hosszú ideig majdnem teljes óraszámban, sôt a Pollákban több évben voltam osztályfônök is. Elsôsorban történelmet tanítottam, hébe-hóba magyart. Fiataloknak, felnôtteknek, esti iskolában.

– A kollégium mégis más. Ott mi a feladata a tanárnak?

– A kívülálló azt gondolja, ennél könnyebb dolog nincs is a világon. Létezik egy idegôrlô, hallatlanul fárasztó része a munkának, az ellenôrzés. Ha valaki csak ezt csinálja, semmi mást, az elôbb-utóbb megszökik. Az ilyen munkát nem soknak hívják.

– Mi az, amiben valamilyen pluszt adhat a nevelô?

– Ha foglalkozik a gyerekekkel. Ez az igazi nevelôi feladat. Akinek ez megy, máris boldogabb. Ha arra várunk, hogy a diák majdcsak eltölti az idôt, akkor baj van. Az a kolléga, aki keresi a módokat, például szakkör, sport, kirándulás, stb. formájában, és ezekkel foglalkozik is, az nem unatkozik.

– Végül megkedvelte a kollégiumi életet?

– Hogy ilyen hosszú ideig itt maradtam, annak egy oka van, a fônökeim, de jómagam is lehetôséget adtak arra, hogy a gyerek érdekében produkáljak. Hogy mire gondolok? A Kossuth téren saját kezünk munkájával bontottunk le egy lakást és építettünk föl egy klubot a diákokkal. A Kossuth utcán úgyszintén. És amikor idejöttünk az új épületbe, azt be kell üzemelni, lakni. Más: a színjátszás. Tíz évig volt irodalmi színpadom, még a híres drámais korszak elôtt, 64-74. között. Mûsorainkkal jártuk a várost, a megyét. Nyertünk, vesztettünk, mikor hogy, de a játékot gyerek és közönség egyaránt élvezte.

– Család, iskola, kollégium. Ön hogyan állítaná föl a fontossági sorrendet a nevelés–oktatás terén?

– Az utóbbi idôben egyre több az elvált szülô. Sok gyerek marad magára. Ha olyan nevelôt kap, aki mindezt föl tudja vállalni, a diáknak óriási szerencséje van. A nevelô közvetít a szülôk között. A régi kollégiumokban, ahol egy szobában voltak tízen, húszan, ötvenen, ott valahogy jobban kialakultak a kis közösségek, a tanárokkal is közvetlen volt a kapcsolat. Itt, ebben a nagy épületben, széttagolva mindez már nem mûködik annyira. A város minden iskolájából vannak itt diákok.

– Az iskolákkal milyen kapcsolatot tartanak?

– Mindig a kollégium kezdeményez, a kollégiumi nevelô megy az osztályfônökhöz. Megpróbáltuk idecsalogatni az osztályfônököket, felemás sikerrel. Nem jönnek. Még a rendezvényekre sem. Mi gyakrabban elôfordulunk az iskolákban. Pedig több olyan rendezvényünk van, városi, országos jellegûek, belsô kis ünnepségek, amikor közös asztalhoz ülünk, beszélgetünk. Ilyen a kollégiumokat megmozgató “Mozdulj!”, vagy a hagyományos ünnepségünk, a Terney-napok, de említhetem a gólyatábort is.

– Egy évet rádolgozott az idejére. Címzetes igazgatóként most nyugállományba vonul. Mit fog majd csinálni?

– Természetesen ha hívnak, akkor jövök helyettesíteni. Nem szeretnék teljesen elszakadni a kollégiumtól. Odahaza egy kis kert vár rám, elfoglalom magam. Szeretem a Tiszát, szeretek kirándulni. Korábban idegenvezetôi feladatokat is vállaltam. Jártam az országot, a külföldet. Úti beszámolókat tartottam. Mostantól ezekre is több idôm jut.

Lovas József