Bóka Imre

1948-2002

Elment örökre! Elment egy tevékeny ember, egy jó férj egy szeretett édesapa, egy kiváló tanár, a Deák Ferenc Általános Iskola igazgatója.

Hiányozni fog derûs jókedve, idôt, fáradtságot nem kímélô tenniakarása, sok-sok ötlete. Búcsúzni akkor is fájdalmas, ha valakit tisztes öregkor végén ragad el a halál. Még fájdalmasabb, ha egy tevékeny ember fiatalon kell, hogy elmenjen. Neki nem adatott meg a hosszú élet. Pedig nagyszerû tervei voltak, megvalósításra váró elképzeléseket dédelgetett; nagyon akart, szeretett volna élni.

A nagymamánál töltött nyarak varázsa csábította a fôvárosból Szentesre. Az alig serdülô fiú a Mezôgazdasági Technikumba járt, itt érettségizett.

Mindig nagy tisztelettel emlékezett volt tanáraira, azok példája nyomán ment tanulni a Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskolára, ahol biológia-mezôgazdasági ismeret tárgyak tanítására kapott tanári diplomát.

Ekkorra már végleg szentesi lett. Ide jött vissza, haza!

Tájhoz kötôdését misem bizonyítja jobban, minthogy tudományos igényû szakdolgozatát a Tisza-Körös vidék növény és állatvilágáról írta.

Az általános iskolás korosztály iránti elkötelezettsége hívatássá vált. Pályáját a felsôpárti Nevelôotthonban kezdte, majd a Farkas Antal Úttörôház igazgatójaként sok-sok gyermekrendezvényt, tábort, kirándulást szervezett. Része volt a város Szigligeten levô gyermektáborának kialakításában.

1975-tôl haláláig a Deák Ferenc Általános Iskolában dolgozott. Volt igazgatóhelyettes, 1980-tól 1994-ig elsô ízben igazgató. Szervezôje, irányítója sok korszerû, új megoldásnak, amelyek a Deák Ferenc Általános Iskolát mindig a város egyik legelfogadottabb intézményévé tették. Mint szaktanár is példát mutatott kollégáinak. Biológia óráit tanítványai szerették, terepgyakorlatai színes élményt jelentettek a vele tartó gyerekeknek. Sokukkal ismertette és szeretette meg a Tisza-part fáit, bokrait, rovarait, madarait.

E mellett követendô volt közéletisége. Számos testületnek, civil szervezetnek volt aktív tagja. Vallomása szerint legbüszkébb a Szentesi Városvédô és Városépítô Egyesületre volt, melyet alelnökként szervezett és irányított. Azt álmodta, hogy “fajtól, nemtôl, politikai hovatartozástól, származástól függetlenül a városért tenni akarókat össze lehetne gyûjteni”. Nem rajta múlt, hogy ez nem valósult meg elképzelései szerint.

Feladatait mindig igyekezett maradéktalanul megoldani. Céljaiért keményen küzdött. 1994-ben úgy látta, hogy a meg nem értés, már nem csak személyének szól, hanem az általa vezetett intézményt is veszélyezteti, hogy az iskola tanulói, tanárai ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, lemondott igazgatói posztjáról.

Ott maradt az iskolában, tovább tanította a szaktárgyát, és mint osztályfônök alkotott maradandót.

5 év múlva nevelôtársai kérésére újra pályázott és ismét igazgatóként kezdett bele számos új feladat végrehajtásába. Ezek között a feladatok között talán legnagyobb volt a 2000-ben történt iskola összevonás, melyet remek szervezôkészséggel, pedagógiai tapasztalatával, ôszinte emberséggel oldott meg. Nagy lelkesedéssel készült az iskola 40. évfordulójának megünneplésére is. Emléket akart adni tanulónak szülônek, pedagógusnak egyaránt.

Tanult; elvégezte a Phare Környezeti Nevelés kurzusát, közoktatás vezetôi oklevelet szerzett, szakvizsgát tett, hogy mindenben megfeleljen a XXI. sz. elvárásainak. Nagyon bízott az európai uniós csatlakozásban, ehhez segítette iskolája külföldi kapcsolatainak kibôvítését.

Munkáját féltô gonddal, szeretettel biztosította a családi háttér. Felesége, akivel a középiskolai évektôl szerették egymást és két fia, akikre nagyon büszke volt.

Tevékenysége során több elismerésben is részesült. Ifjúsági kitüntetéseken túl az oktatásügy Kiváló dolgozója elismerést, “Szentesért” kitüntetés, arany fokozatát kapta. A képviselô-testület tanácsosi, majd fôtanácsosi címmel ismerte el munkáját.

A család iránt érzett ôszinte részvéttel búcsúzik Bóka Imrétôl a Deák Ferenc Általános Iskola és Damjanich János Tagiskola igazgatójától:

Szentes Város Önkormányzata