Ebek sorsa

Aki a kutyákat szereti... Hogyan is van ez a virággal és a szép lányokkal kapcsolatos mondás? Az állatvédô bizonyára azon nyomban reagálna a kérdésre. Azt mondaná: az rossz ember nem lehet. Valóban?

A szentesi Gálfi Antalné nagyon szereti a kutyákat. Olyannyira, hogy többet is tart belôlük a Jövendô utcai lakásán. Ám azt nem mindenki nézi jó szemmel. Az ügy odáig fajult, hogy a szomszédban lakók panaszt emeltek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál. Az ÁNTSZ helyszíni szemlén vizsgálta meg az állattartás körülményeit, megállapították, hogy az idôs asszony az ingatlanon lakó- és melléképületekben 41 kutyát tart! Az ingatlan rendezetlen, takarítatlan. Az ingatlan lakó- és melléképületeiben patkányok jelenlétére utaló nyomok, járatok láthatóak. Az ÁNTSZ a hatóságot kérte fel a szükséges intézkedések megtételére.

Azt követôen a polgármesteri hivatal közigazgatási osztálya ugyancsak helyszíni szemlét tartott Gálfi Antalné lakásán. Az ott talált kutyaszám hasonlóan magasnak ítéltetett. Az idôs asszony elmondása szerint abból 5–6 kutya a sajátja, a többi jószágot a Herman Ottó Országos Magyar Állat- és Természetvédô Egyesület helyi csoportja helyezte el az ingatlanon. Amit az egyesület egy, 1995-ben készült szerzôdés alapján használ. A szemle idôpontjában a kutyák az udvarban szabadon voltak.

A közterület-felügyelet emberei január 26-án jártak a helyszínen. Feljegyzésben állítják, hogy azon a napon összesen 9 kutyát szállítottak el az állatmenhelyre. Dr. Széchenyiné Csergô Judit, az egyesület helyi titkára másként látja a kialakult helyzetet.

– Gálfiné Marika nénivel már évek óta tartjuk a kapcsolatot. Úgy négy-öt évvel ezelôtt valóban helyeztünk el kutyákat nála, de miután fölszaporodott az állománya, onnantól kezdve már iparkodtunk máshol gazdát keresni az állatoknak. Amióta az ideiglenes állatotthon megvan, oda visszük a talált kutyákat.

– Az egyesület kapott felszólítást arra vonatkozóan, hogy helyezzék el onnan a kutyákat?

– Igen. Az önkormányzat több határozatot hozott arról, hogy ürítsük ki a területet. Elismerem, ott valóban elhanyagolt állapotok vannak. Viszont azt is meg kell mondani, hogy Gálfiné emberemlékezet óta tart kutyákat, nagyon szereti ôket, azokat jól tartja ennivalóval, egyik sem sovány. Kicsi nyugdíjából és az állatvédôk segítségével eteti az állatokat. Nem tudom elégszer elmondani, hogy szereti ôket. Ami pedig a patkányok jelenlétére utaló jeleket illeti, ott akkor lesz gond, ha majd minden kutyát elvisznek onnan. Most, hogy ott jártunk, láttuk, a gyepmester még mindig egy dróttal fogja meg az állatokat. Ezt szóvá kell tennem, manapság már van arra megfelelô hurok, amivel nem sértjük meg az állatot. Ezt rossz volt nézni.

– Hány kutyáról van szó összesen?

– Amikor eljöttünk a helyszínrôl, ott nem láttam két–három kutyánál többet. Aztán késôbb azt a hírt kaptam, hogy megint el kell vinni onnan néhány állatot. Most helyet csinálunk nekik.

– Ön szerint mennyi kutya lehet még Gálfinénál?

– Nem tudom. Volt ott anyakutya is, de olyan ebet nem is mertünk volna elvinni onnan, amelyik harapós.

– Velük mi lesz?

– Azok ott maradnak Marika néninél, vagy a gyepmester elviszi ôket. Majd megbeszéljük a dolgot. Néhánynak helyet tudok csinálni az állatothonban.

– A menhelyen hány kutya van jelenleg?

– Huszonhat. Szaporodnak. Inkább a kisebb testû kutyákat viszik el tôlünk.

Mint megtudtuk, Gál Antalné azóta is siratja a kutyáit. Az idôs asszony váltig csak hajtogatja, hogy nagyon szereti és sajnálja ôket. Kóczán István csoportvezetô (közterület-felügyelet) a helyszínelést követôen is járt már az idôs asszony lakásán.

– Történt valami az ügyben? – kérdezem.

– Végül is nem változott semmi. A korábbi határozatot végre kell hajtanunk. Gál Antalnénál csak két kutya maradhat. Ami azt jelenti, hogy a Jövendô utcai háztól húsz ebet el kell szállítanunk. Jártunk az állatmenhelyen is, úgy láttam, ott van hely a számukra. Várjuk, hogy a befogáshoz szükséges barátságosabb nyakörv megérkezzen. Reményeink szerint még ebben a hónapban rendezzük az ügyet.

Lovas József

(Fotó: Vidovics Ferenc)