100 éve történt + fotó!

Felavatták a Református Kört

A szentesi református egyház 1898 októberében az addig Temesváron szolgáló Futó Zoltánt választotta meg lelkészévé. A 35 éves, külföldi egyetemeket megjárt tehetséges férfiú 1921-ben bekövetkezett haláláig Szentesen maradt, számos maradandó alkotással beírta nevét a város történetébe.

Megérkezése után hamarosan kezdeményezte egy társaskör megalakítását, elsôsorban az egyházi és társasági élet élénkítése, valamint a mûveltségi szint emelése érdekében. Meggyôzô érvelésének hatására az 1900. november 25-én tartott egyházi értekezlet kimondta egy kör megalakítását Szentesi Református Kör néven, s intézkedett az alapszabály kidolgozásáról. Némi csúszással, az alapszabály 1902 januárjára elkészült. Ebben a kitûzött célok elérése érdekében négy szakosztály szervezését irányozták elô: felolvasási-, könyvtári- és társadalmi szakosztály, valamint a szeretet és könyörületesség szakosztálya. A kör elsô elnöke Futó Zoltán lett; a tagok száma hamarosan elérte az 500 fôt. Vasárnaponként a város különbözô részein felolvasó esteket szerveztek, melyek rövid idô alatt igen népszerûekké váltak. A felsôpárti vegyes iskola egyik termét könyvtári olvasóteremmé alakították át, ahol a kör tagjai könyvek és folyóiratok olvasásával tölthették szabadidejüket.

Kezdettôl fogva komoly gondot okozott a megfelelô saját helyiség hiánya. Ezen segített Szûrszabó Nagy Imre jómódú gazdálkodó, aki 1904 októberében megvásárolta a nemrégen megszûnt Polgári Olvasókör Kiss Bálint utca 8. szám alatti épületét, s azt a Református Körnek adományozta. Az ajándékba kapott épület a kör elôtt új távlatokat nyitott. Igyekeztek mindazzal felszerelni, ami a tagok önmûvelôdését és szórakozását szolgálta. Megvásárolták a volt Polgári Olvasókör bútorai mellett annak értékes, mintegy 1200 kötetbôl álló könyvtárát, amelynek következtében tovább növekedett az olvasók száma. Mivel az épület hamarosan szûknek bizonyult, a kör közgyûlése elhatározta, hogy az utcai frontra egy új, díszes épületet emeltet. A tervek elkészítésére Borsos József hódmezôvásárhelyi építészt, a kiviteli munkákra pedig Bene István helybeli építômestert kérték fel. 1906 ôszére elkészült a kör ma is álló szecessziós stílusú, téglaszalagdíszes új épülete. A zárkô letételére október 31-én került sor az épület délkeleti részén. Az átadási ünnepséget december 9-én tartották meg, amelyen a város valamennyi felekezete képviseltette magát. Az avató beszédet Futó Zoltán lelkész mondta, aki az ünnepi alkalomból leleplezte a jótevô mecénás, Szûrszabó Nagy Imre portréját, Lakos János Pál helyi festômûvész alkotását.

Az új épületben felpezsdült a társasági élet. Nagyterme a felolvasások mellett helyet adott a báloknak, családi rendezvényeknek, különbözô társadalmi összejöveteleknek. Kisebb termében és az udvarán vendéglôt rendeztek be, ahol sakkozásra, kártyázásra és tekézésre is lehetôség nyílt. Az elsô világháború idején a városban állomásozó katonaság lefoglalta az épületet. 1918. november 1-jén a Református Kör épületében alakult meg a Nemzeti Tanács helyi szervezetének ideiglenes végrehajtó bizottsága. A háború után egy idôre visszatért a korábbi egyesületi élet, az 1930-as években azonban a rendezvények egyre ritkultak. 1935-ben a kör Kiss Bálint utcai épülete kedvezményes áron a református egyház tulajdonába került. A Református Kör mint egyesület megmaradt, de tevékenysége lassan elsorvadt. Helyét a volt épületében az ifjúsági és felnôtt bibliakörök foglalták el. Az épület jelenleg is a szentesi református egyház tulajdonában van. Egyházi célú hasznosítása mellett helyet biztosít a Református Asszonykör, a Kiss Bálint Református Általános Iskola és egyéb egyházhoz kötôdô szervezetek rendezvényeinek. Falai között ôrzik a szentesi református egyház régi presbiteri jegyzôkönyveit és iratait.

Labádi Lajos