Új edzôvel a tavaszi felkészülés

Az NB II-es Szentesi VSC nôi kézilabdacsapatának indiszponált ôszi szereplése edzôváltáshoz vezetett. A tavaszi felkészült Rúzs-Molnár Lászlóval kezdték meg. A most kinevezett vezetô már irányította a csapatot 1989 és 1995 között. Utána éveken át technikai vezetôként, illetve egy rövid ideig szakosztályvezetôként is szerepet vállalt a Kurca-parti nôi kézilabdában. Majd sportágat váltott, az utóbbi négy évben az AL-KO Szentesi TE NB I-es nôi teremlabdarúgó csapatánál technikai vezetôként tevékenykedett.

– Ön jól ismeri a szentesi kézilabdát. Miben látja a gyenge szereplés okát?

– A kézilabdát nagyon szeretem. Mindig nagy súlyt fektettem a játékosok összefogására, a családias hangulat megteremtésére, hiszen ha az egyik játékos ront, a másik ki tudja segíteni. Ez a fiatal gárda nem rossz, észre kell azonban azt is venni, hogy az idôsebb játékosokra is szükség van. Ôk azok, akik a “meleg fejeket” le tudják hûteni, s higgadtan tudnak védekezni. Örültem annak, hogy az elsô találkozáskor huszonketten voltak jelen. Jól esett az is, hogy a régebbi játékosok is elfogadták a meghívást. Gondolok itt a visszatérôkre. Oroszné Tihanyi Márta, Kalaposné Hunyák Anna, Szabóné Borbás Edit, Hegedûsné Szikszai Márta valamint az általam hozott Boldizsár Zoltánné, Kádár Katalin és Patkó Mariann. A felsorolt játékosok rutinosak, tapasztaltak, s egy jó alapozással tudják hozni azt, amit elvárok tôlük. Senkit sem küldtünk el, de egy játék, Kádár Ildikó abba hagyta a sportot.

– Milyen elképzelései vannak?

– Van egy sajátos edzéstervem. Megfigyelhetô volt, hogy a játékosoknak sokszor “dadogott a kezük” , elfelejtették a labdát és abból kontrázott és gólt dobott az ellenfél. Ilyenkor meglepôdtek, és megálltak. Elfogadhatatlan, hogy egy játékos, ha elveszti a labdát, akkor megáll. Ilyenkor azonnal vissza kell futni, oldalazni, blokkolni. Ezeket kell gyakorolni.

– Mi a véleménye az utánpótlásról?

– Az én meglátásom szerint, az ifi csapat megállta a helyét. A legnagyobb gond az volt, hogy ugyanaz a gárda játszotta a felnôtt és az ifi meccset, három-négy kivétellel. Egy fiatal nem tud egymás után két meccset is lejátszani. Én úgy tervezem, hogy kevés ifi lép majd pályára a felnôttek között.

– Az elhangzottakból az derül ki, hogy önre vár az a nehéz feladat, hogy kihúzza a lokit a mély gödörbôl. Valóban?

– Igen. Makra Zoltán elnök pontosan ezért kért fel. Nagyon köszönöm a bizalmát. Célom a hetedik hely.

– Ön a nôi teremlabdarúgás irányításában is részt vesz. A kettô mennyire egyeztethetô össze?

– Mindkettô mellett ott maradok. Mert a kettô nem üti egymást, s az idômet is be tudom osztani.

D. V. Z.