Város ez a falu

Magyartés. A falu, amely mára városrész lett. Hogy jobb, avagy rosszabbá vált ezzel az ott élôk helyzete? Egyértelmûen nem lehet eldönteni. Dr. Dóczi Margit, Szentes–Magyartés képviselôje természetesen elismeri a település polgárainak jogos kérését például az utakkal kapcsolatban. Mint mondja, anyagiak hiányában eddig nem tudták kiépíttetni a temetôhöz vezetô utat sem. Az is gond, hogy nincs óvodája, iskolája a városrésznek. Nagytôkén, ahol jegyzô, teljes kihasználtsággal mûködik az óvoda.

Azt mondja, a volt magyartési iskola épületével munkahelyteremtô tervei vannak. Aztán ott van, mint púp a háton a még betöltetlen orvosi körzet kérdése. “Meg kell pályáztatni. Magyartésen van orvosi rendelô, hetente két alkalommal kereshették fel az emberek. Mi a megoldás? Talán a körjárat” – mondja a képviselô asszony, majd még hozzáteszi: – A kérdés az, ki fogja fölvállalni?

Bódiné Pajkos Ibolya a polgármesteri hivatalban dolgozik. Naponta ingázik a két település (városrész) között. Érthetô, ha elôször is a közlekedésrôl beszél. A helybélieknek problémát okoz az, hogy buszjáratot vettek ki a közlekedésbôl, egy estit, ami elsôsorban a fiatalokat érintett rosszul. 19.28-kor indult. Most kérelmezzük, mert már attól is el vannak zárva, hogy bejárjanak szórakozni a városba. Azzal a busszal be tudtak vásárolni az emberek. Még a gyógyszertárt is elérhették.

– Magyartésen milyen szórakozási lehetôség van?

– Semmi. A mozi megszûnt, a kultúrházban sincs semmi. Pedig van könyvtár, csak nem üzemelteti senki. Posta nincs, maradt az orvosi rendelô, egy bolt és a kocsma. Semmi más. Se óvoda, pedig lenne néhány baba. Gyerekorvos sincs. Ha az idôs emberek kihalnak, meghal a falu is. Nem marad ott senki. Szép hely lenne, de teljesen elzárt. Különösen télen, Akkor csak azt az utat takarítják le a hótól, amin a busz jár.

– Hogyan élnek itt az emberek?

– Megélhetési gondjaik vannak, alkalmi munkát sem nagyon tudnak vállalni, mert még az sincs. Van föld, de számukra nehéz a megmunkálása, azok is elgazosodtak. Az is, amit a téesztôl visszakaptak, nem mûvelik, mert nem mérték ki nekik. Közlekedésben rossz az, hogy nincsenek megfelelô útjaink. Ígéret van rá, hogy még a temetôhöz vezetô utat is elkészítik.

– Fárasztó lehet naponta bejárni...

– Nagyon régóta csinálom. Megszoktam már. A hetvenes években bent laktunk Szentesen, amikor édesanyám beteg lett, akkor vettünk itt lakást. Ôt ápolom. Amíg a szüleim élnek, addig kint is maradunk. Már vannak felnôtt gyerekeim is, és van egy kiskorú lányom is. A nagyobbik lányom fogtechnikus, ô most gyesen van, ott vettek Magyartésen házat. Fóliáznak, földjük van. A középsô lányom is dolgozik már, de még velünk él, a kicsi bejár a városi iskolába.

Egyetlen Magyartésrôl szóló riport sem lenne teljes a “Vegások” nélkül. Hallhattuk többektôl is, színt vittek a település életébe. Mikortól is? Korom Pál, a Vega Gyermek és Ifjúsági Szövetség vezetôje arról beszél, hogy még ’91-ben megszületett a javaslat az önkormányzat felé. Közben rátaláltak a magyartési volt polgármesteri hivatalra. A gazdátlan épületben áldatlan állapotok fogadták a társaságot, a melléképületek összedôlve, a nagyterem mennyezete már majdnem beomlott.

– A tervek ’94-ben készültek el, az év nyarán elkezdtük a munkát. Az elsô csoport egy szociológiai tábor volt, ôk takarítottak. Amellett feldolgozták Magyartés történetét. Munkával, anyaggal 4,3 millió forint körüli költséget számoltunk össze, készpénzben 300 ezerbe került az egész. Volt, amikor egy idôben 60-70 középiskolás, fôiskolás, szülô dolgozott ott. Közel száz cég segítette a munkánkat. Úgy érzem, nem volt fölösleges a támogatás. Hat év alatt közel négyezer gyerek fordult meg a táborban. Tavasszal és ôsszel az erdei iskolák mûködnek.

– A helyi lakosság hogyan fogadta a tábort?

– Amikor elkezdtünk dolgozni, sokan segítettek, olykor az egész család. Akadtak olyanok, akik idegenkedve néztek ránk. A szociológiai tábor azután teljesen helyrerázta az egészet. Akkor házról házra jártak a fiatalok. Azt mondták az emberek, végre van egy kis élet a faluban.

Lovas József