Csíky Szent-Györgyi szobra

A kínai nagyfal szomszédságában

Dr. Csíky László rendkívül messzirôl érkezett a beszélgetésre. Honnan is?

– A Kínai Changchungból, ahol kilenc hetet töltöttem egy világszimpóziumon, ahová ezerkétszáz pályázó munkáját elbírálva, harminchat szobrászt hívtak meg.

– Honnan érkeztek a szobrászok?

– Kolumbiától kezdve Franciaországon keresztül, Kanada, Egyesült Államok, Brit-Guyana, Dél-Amerika és a világ legkülönbözôbb pontjairól, és természetesen ott voltak a kínai világhírességek is.

– Egy szimpóziumnak az az alapja, hogy miközben az ember ismerkedik a környezetével, feladatot vállal, vagyis szobrot készít. Csíky László mit vállalt?

– Elôször is “Szent-Györgyi Albert a márványpaprikák között”, ezt volt a javasolt téma, amit az elbíráló bizottság alkalmasnak talált arra, hogy megalkossam odakint. Aztán volt szabadon választott, amikor tíz szobrász megkért arra, hogy a portrészobrát készítsem el. Nagy-nagy izgalommal és feszültséggel készítettem el Szent-Györgyi szobrát, hála Istennek gyönyörû lett. Felszabadultan és tényleg a mûvészi munkám legjavát adtam abba a tíz-tizenegy portrészoborba, akik utána következtek. Az utolsó tíz napban készítettem el a tizenegy szobrot. Meg kell mondjam: nagyon kimerítô volt.

– Hogyan képzeljük el a kinti életet? Hogyan telt el a kilenc hét?

– Megpróbáltam magyarként viselkedni és tölteni a kilenc hetet, tartalmasan, becsülettel, eredményesen. Nagyon-nagyon sok mindenhez kellett alkalmazkodni. Háromszor kezdtem újra a munkát, a márvány alkalmatlansága miatt. Többször kértem, adjanak másikat, mert ilyen kôbôl nem dolgozom, mert ez száz év alatt elpusztul. Akkor elôvettek egy csodálatos márványt, igaz, hogy nem vágták ki. Odatették elém ezt a nem tudom hány méteres márványt, hogy akkor ebbôl csináld meg. Két héttel korábban kész lettem az adott munkával, mint ahogy azt kérték. A Szent-Györgyi Albert bronzszobrát már itthon a hódmezôvásárhelyi szoboröntô barátommal elôkészítettük viaszból. Három darabban vittem ki, és ott Changchungban egy elektromos késsel egyeztettem a darabokat majd vittem Dalianba, a Koreai-tenger partján lévô bronzöntômûhelybe. Ez Changchungtól nincs messze – egy éjszaka vonattal –ezer kilométer. Kínában északról délre ötezer, és keletrôl nyugatra szintén ötezer kilométer, ez nem távolság, közölték velem. Rendkívül kedves, barátságos emberek a kínaik, akik a szívüket adták. Egy jó szóért, egy mosolyért egy életre baráttá váltak. Nagyon mély hatással volt, és van rám Kína. Igaz barátokat szereztem a szobrászok, az egyszerû, kétkezi munkások között is. Valahol – tényleg úgy érzem –, valamit visszaadtak az emberségembôl, ami már itt-ott veszni látszott. Ünnepeltek, és ez abban csúcsosodott ki, hogy Jeff Nathanson, a Szobrászok Világszövetségének a New York-i elnöke avatta a Szent-Györgyi Albert szobrom.

– Az emberi kapcsolatokon kívül milyen élményeket hozott magával?

– Hetente elvittek bennünket egy-egy nagy kirándulásra. Voltunk Mongóliában – ami oda ezer kilométer –, az Észak-Kínai Bengszi városába, ahol óriási mohamedán és buddha templomokat találtunk és egyéb relikviákat. Az utolsó nap Changchungból Pekingbe repültünk, és elvittek a Kínai Nagyfalhoz.

– Hol helyezték el a szobrát?

– Egyelôre egy gyûjtôparkban van. Most készül a végleges park. Két év múlva ott állítják fel a szobrot. Remélem, hogy akkor majd a polgármester úr is elkísér, és a szeretteim elsôsorban. Harmincöt nagykövet vett részt a záróünnepségen, harminchat országból. Bayer úr a magyar nagykövet – valószínûleg olyan bokros teendô szakadt a nyakába, hogy a piros, fehér, zöld mámora sem ringathatta túlságosan a lelkét – nem vett részt az ünnepségen. De ott volt a kínai kultuszminiszter, aki a diplomám átadta, a Jeff Natanson Amerikából. Hatalmas ünnepséget rendeztek és egy nagyszabású avatót, ami felejthetetlen élmény marad számomra.