130 éve jelent meg
A város elsô újságja
Az 1867. évi kiegyezés utáni szabadabb politikai légkör kedvezôen hatott a lapkiadás fejlôdésére. A sajtószabadság helyreállítása, a nyomdászat és lapkiadás szabad iparrá válása megnövelte a vállalkozói kedvet a vidéki városokban is.
A kedvezôbbé vált feltételek hatása igen hamar Szentesen is érzékelhetôvé vált. A városi tanács támogatásával Cherrier János gyöngyösi nyomdász 1870 végén Szentesre telepítette könyvnyomdáját, amely a következô év tavaszán meg
kezdte mûködését az Úri utcában (ma Petôfi u.). Cherrier a nyomda mellett könyvkereskedést és kölcsönkönyvtárat is nyitott, s hamarosan elhatározta egy helyi újság indítását. A tervezett vegyes tartalmú hetilap szerkesztésére Honthy László katolikus néptanítót kérte fel, munkatársakul pedig sikerült megnyernie a városi értelmiség számos tagját, így Cicatricis Pál városi fôjegyzôt, Balassa Péter orvost, Szakál Mihály levéltárnokot, Balázsovits Norbert gimnáziumi tanárt, Csuppay Márton és Horváth József népiskolai tanítókat stb.A Szentesi Lapok
címen megjelent szerény küllemû, 4 oldalas újság mutatványszámát 1871. július 9-én vehették kézbe a szentesiek. Honthy László felelôs szerkesztô az Ok és okozat címû beköszöntô vezércikkében az alábbiakban taglalta az útjára indított lap szükségszerûségét és programját:“A legnagyobb tényekben éppúgy, mint a legkisebbekben megvan e két szó: ok és okozat alapfogalma. Valamint nem létezik ok okozat nélkül: éppúgy nem létezhetik okozat ok nélkül. Mielôtt a legcsodásabb okozat, a nagy természet létrejötte megtörtént volna, már megvolt az isteni ok. Mielôtt egyetlen egy szót kibocsátanánk ajkainkon, megvan a gondolat kebleinkben, mely ezt cselekedteti velünk.
Meglévén tehát minden okozatnak a maga oka, és viszont, talán felesleges is mondanunk, hogy lapunk létrejöttének szintén megvolt már saját oka, mielôtt az eszme testté vált volna. Tekintsük az okot, hogy az okozatról szólhassunk.
Minden nemzetnek megvannak külön anyagi és szellemi érdekei, melyeket hatáskörén belül a lehetô legnagyobb mérvben iparkodván saját jólétére értékesíteni, különféle utak-, módokat és eszközöket igyekezik felállítani, hogy idôrôl idôre mind szellemi fejlôdésének, mind pedig anyagi jólétének tekintetében elôbb- és elôbbre haladjon. A népek sorában a Gondviselés a magyar nemzetnek is kijelölte, és viszontagságteljes vihardúlt ezredév leküzdése által ki is vívta magának e nép, az általa most dicsôen elfoglalt helyét. És így a magyar nemzetnek is vannak anyagi és szellemi érdekei; – saját jóléte iránti tekintetbôl kell, hogy gondoskodjék oly üdvös célirányú eszközökrôl, utak és módokról, melyekkel anyagi és szellemi érdekeit mennél inkább értékesíthetvén, átkos mulasztással ne kellessék önmagát vádolnia saját jólétének elmulasztásában.
A Szentesi Lapok megyénk és v
árosunk kebelében fog mûködni a szellemi s anyagi jólétre; hirdetôje leend egyszersmind a népeket s nemzeteket oly igen boldogító szabadságnak, egyenlôségnek s testvériségnek.Ez lapunk programja, melynek értelmében – távol minden vallásfelekezeti s önérd
ekû pártszínezettôl – kitûzött feladatunk megoldása és célja eszközlésében lelkiismerettel akarván eljárni, tisztelettel felkérjük hazánk, megyénk és városunk lelkes közönségét: szíveskedjenek a Szentesi Lapok fennállását anyagi és szellemi pártfogásába részesíteni.”Honthy László szerkesztô és munkatársai igyekeztek teljesíteni a felvállalt programot, ennek ellenére a lap iránti érdeklôdés a vártnál kisebbnek bizonyult. Elôfizetôinek száma alig érte el a 300-400 fôt, ezáltal nyereség helyett veszteséget termelt a kiadónak, Cherrier Jánosnak. A lanyha fogadtatás miatt a város elsô
újságja alig egy év után megszûnt ugyan, de nyomban akadtak utódai (Szentesi Lap, Szentes és Vidéke, Alföldi Ellenzék stb.), amelyek már életképesnek bizonyultak.A 130 éves évfordulón tisztelet és elismerés jár a helyi lapkiadás úttörôinek és mai munkásainak egyaránt, hisz nekik köszönhetô, hogy városunk törekvései, értékei, lakóinak mindennapjai, örömei és bosszúságai nyilvánosságot kaphattak (kaphatnak); maradandó örökséget hagyva az ezután jövô nemzedékeknek.
Labádi Lajos