Húsz pék süti a szentesiek kenyerét

Nem irigylésre méltó a pékek helyzete nyáron, a nagy melegben akár ötven fokban kell dolgozniuk a kemencéknél.

Különben is ezt a szakmát szeretni kell, ahhoz, hogy az ember sokáig benne maradjon, mert nem egy könnyû munka – mondja Ludányiné Bajnok Friderika ágazati igazgató. Ô már csak tudja, hiszen régóta dolgozik a szakmában, még a Csongrád Megyei Sütôipari Vállalat idejében kezdett el dolgozni a cégnél.

– Akkor tizenkilenc üzemünk volt – emlékezik vissza a régi idôkre.

– Így most jobb? – kérdezem.

– A sütôipari ágazatot pénzügyileg finanszírozni is kell. Tehát szükséges egy olyan háttér, ami a mai nyomott árak mellett megfelelô biztonságot nyújt. A részvénytársaság több lábon állása nagyon hasznos, mert az ágazatok kisegítik egymást. Lényegében az egész egy szerkezetet alkot.

A létszámról szólva az igazgatónô kijelenti, hogy az elegendô ugyan, de néha jó lenne, ha valamivel több dolgozóra számíthatna a gyár. Annak megfelelôen, ahogy a termelés ingadozik, a hét végén, szabadságolások idején valamivel több munkáskéz kellene. Két mûszakban, éjszaka és reggel dolgoznak, a terület is nagy, Csongrád, Orosháza, Vásárhely települések által behatárolt körzetben terítenek Szentesrôl. Egyébként Mindszenten és Vásárhelyen van még kenyérgyáruk. Onnan Makóra, illetve Szegedre is szállítanak.

– Milyen minôségû alapanyagból dolgoznak?

– Az Árpád Agrár Rt. egyik ágazata vagyunk. Nekünk teljes egészében a növénytermesztési ágazat termeli meg az étkezési búzát, többet is, mint amit felhasználunk. Ezt ôröltetjük és az abból készült lisztet használjuk. Elmondhatom, hogy jó minôségû alapanyagból dolgozunk. Az elôzetes jelzések szerint az idei termés jobb lesz a tavalyinál. Tehát nem kell minôségromlástól tartanunk. A takarmánybúzát egyébként a részvénytársaság takarmánygyárában használják föl.

– Az ünnepekre sült új kenyér mibôl készül?

– Ilyenkor még az ó-búzát keverjük az új búzával, mivel az újnak még érlelôdnie kell. Általában 25-30 százalék az új búza benne. Egészen szeptember végéig így keverjük, utána fokozatosan térünk át minél nagyobb arányban az újra.

Megtudjuk, minden kenyérgyárhoz tartozik egy-egy szaküzlet is, ahol közel 200 fajta saját terméket kínálnak. Emellett a nagy üzletláncokba is szállítanak, minden kereskedelmi egységbe, a honvédségnek, kórháznak, intézményeknek.

– Minden tájegység egy kicsit másfajta terméket állít elô, még a kenyerünk is más, a helyi szokásoknak és ízlésnek megfelelô. Szentesen fôleg kenyeret gyártunk, de jó néhány péksüteményt is, a mindszenti kenyérgyárunk inkább süteményes, péksüteményeket, töltelékes árukat, tartós termékeket készít, Vásárhelyen mindemellett a morzsakészítés is folyik – mondja az igazgatónő.

– Hogyan keresnek az emberek? – faggatom tovább.

– Valamelyest rendezôdött a pékek fizetése, de a termékek ára még mindig annyira nyomott, hogy a munkásainkat nem tudjuk úgy megfizetni, mint amennyire kellene. Köztudott, a kenyér nemcsak lisztbôl készül, sokféle alapanyag kell hozzá, aztán energia, bérek, azok járulékai, és a többi. Ezeket mind ki kell gazdálkodni. Az emelkedô üzemanyagárakat ugyanúgy.

Csak megbeszéljük azért: az EU országaiban 500-1300 forintig is felmennek a kenyérárak. Igaz, ott a bérek is magasabbak. Itt a kínálat 2-3 szorosa a keresletnek. Mint azt Haviarik János üzemvezetőtől megtudjuk, Szentesen átlagban 50 mázsa kenyér készül naponta. A hétvégeken, ünnepeken ennél több. Húsz féle kenyeret sütnek, ebből a hagyományos, házi jellegű kenyér a legkeresettebb. Húsz pék dolgozik a gyárban, közülük hatan tették le a szakmunkásvizsgát.

Egyikük, Varga Sándor készítette el azt a két kilogrammos alkalmi, úgynevezett lakodalmas kalácsot, melyet a Csongrádi napok rendezvényén állítanak ki. A 17-étôl 20-áig tartó “bor és kenyér ünnepé"-re egyéb más termékekkel is készültek, kiállítást és árusítást tartanak a saját készítményekbôl. Mi több, az egyik kemencében sütnek is a helyszínen.

Lovas József