Fekete-kerámia hetek Szentesen

Bese Lászlót köszönti ez az írás augusztus 2-ára, amikor Lehel napján csütörtökön 75 éves lesz, és éppen arra készülôdik, hogy népi iparmûvész élete gazdag gölöncsér termésébôl néhányat kiállítson a tiszti klubban. Erre majd csak szeptember 21-én, pénteken kerül sor, mert akkora az anyag, és sok-sok figurájából már maga sem tudja, hogy kinél van egy-egy kiállítható példány. A “Szentesi Fekete-kerámia Hetek” rendezôi, a Hegedûs László Helyôrségi Klub (T: 314-456), és a Péter Pál Polgárház (T: 316-678) kéri a szentesi polgárt, hogy ha a felsorolt alkotóktól kiállításra kölcsönözhetô mûtárgya van, augusztus 10-ig szíveskedjen hívni ezeket a számokat. (Minden kölcsönzô könyvajándékot kap!)

Berényi László volt a mestere. Nála volt segéd 1944–48 között, ámde felfedezte ôt magának a Magyar Néphadsereg, ahol honvédbôl hivatásos ôrnaggyá lett, és a hûségét az agyaghoz korai nyugdíjasként bizonyította. Két élete lett Bese Lászlónak. Az egyiket honvédtisztit becsülettel megszolgálta, a másikat, a gölöncsérit megszakítva ugyan, de beteljesítette. (A harmadikat, immár tizenéve éli, amikor a szentesi fiatalokat tanítja a mesterség fortélyaira Kun Rezsô bajtársával együtt.)

Két élete volt dr. Pardy István (1917–2000) tanárnak is, aki ugyan államigazgatási jogászként kezdte volna, ha a fordulat évében nem kell elmennie inkább fémöntônek, majd maszek gölöncsérnek, s lett belôle a konszolidációban majolika gyári gyártásvezetô, kereskedelmi osztályvezetô, majd gimnáziumi és berekháti tanár… Kalandos élete volt!

Krakéler volt, miként mestere, Dósa Sándor is. Ôt a húszas évek szegedi garnizonja a Tisza Szálló elôtt, a Széchenyi téren Vásárhelyi Pál mérnök szobra alatt – abban a mészkôbôl faragott csónakban – fôhadnagyi uniformisban, horkolva, alva találta egy vasárnap reggel… Kilépett Horthytól, belépett Berényihez, és Koncz Antal szentesi szobrásszal, és Drahos Istvánnal formáival egymás után készítették a szebbnél szebb figurális fekete kerámiákat.

Ezt örökölte meg Pardy Pista bácsi, akit a szocreál tízemeletesek üldöztek el Szentesrôl Aszófôre. Ötvenévesen tudott újítani, bár kérte, hogy a Somogyi utca sarki háza helyett hadd kapjon egy Korsós-sorit – nem lehetett. Elment hát örökre, hitvesével, Zsókával, Gábor fiával, aki a lovak és kocsik szerelmese lett Füreden. De még tanúja lehetett csodaszép kis unokája, a füredi szépségkirálynô uralkodásának.

Pardy István doktor gölöncsér munkáit, írásait, leveleit gyûjti a Koszta József Múzeum helytörténeti gyûjteménye a szeptemberi pincetárlatra, és minden tárgyat egy-egy Fridrich-albummal jutalmaz. Az egykori osztálytárs, dr. Varga Lajos gyémántokleveles gimnáziumi tanár emlékezik Pardy Istvánra szeptember 7-én, a decemberig nyitva tartó pincetárlatán.

Rózsa Gábor