Szöllôsy Géza

Száz éve született

Képaláírás: Szöllôsy Géza gimnáziumi igazgató (SzÉ-fotó)

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium legendás emlékû egykori igazgatója száz éve, 1901. július 21-én Máramarosszigeten született.

Édesapja két feleséget temetett el, ô a harmadik házasságból, édesapja tizenegyedik gyermekeként érkezett a szülôi hajlékba.

A szigeti Szöllôsyek ôrizték a XIX. század középnemességének liberális hagyományait. A család férfitagjai a kisváros vezetô személyiségei voltak. (Errôl tanúskodott a lakásában bekeretezve ôrzött Kossuth-levél, melyet a turini remete Szöllôsy Géza édesapjának, Szöllôsy Balázsnak (1857–1918) írt.)

Szöllôsy Géza középiskolai tanulmányait szülôvárosában végezte, ott érettségizett 1919-ben. Azonban a ma már történelminek tekintett események – mint majd késôbb is annyiszor – közbeszóltak, alakították sorsát. Hogy tanulmányait folytathassa, elhagyni kényszerül a trianoni békeszerzôdés következményeként Romániához csatolt Máramarosszigetet. Az ugyanakkor Kolozsvárról áttelepült szegedi egyetemen – távol családjától – matematika–természettan (fizika) szakos tanári diplomát szerez. Ezt követôen évekig az állástalan diplomások sorsában osztozik, alkalmi munkákból tartja fenn magát, mert Magyarországon családi és anyagi háttere nincs.

1928-tól Makón elôbb a református polgári iskolában majd az állami internátusban végül az állami reálgimnáziumban tanít. Szentesre 1935. július 1-jével kerül. 1941 tavaszán hazatér a második bécsi döntéssel visszacsatolt szülôváros, Máramarossziget leánygimnáziumába, ahol helyettes igazgató. A szentesi gimnázium igazgatójának, Járay Imrének (1883–1962) nyugalomba vonulásakor, 1942-ben a szentesi tanári kar visszahívja igazgatónak. E funkciót 1961-ben történt nyugdíjazásáig tölti be.

Nyugdíjas éveiben is aktív, élénk szelleme figyelemmel kíséri a város és a világ eseményeit. Magántanítványaival foglalkozva képes megújítani tanítási módszereit.

Váratlan halálát megrendüléssel fogadta a város. Néhány napra a fôvárosba utazott, ott érte a hajnali végzetes szívroham 1970. szeptember 29-én.

Az a tizenkilenc év, melyben a szentesi gimnázium igazgatójaként teljesítette szolgálatát, bôvelkedett történelmi fordulatokban. Néhány évszám: 1944, 1947–48, 1956 elegendô annak érzékeltetésére, hogy milyen helyzetekben kellett helytállnia és védelmeznie az intézményt, tanárt és diákot egyaránt. S ô kitûnô diplomáciai érzékkel tette ezt. Ezért lehetett a Horváth Mihály Gimnázium nehéz idôkben is a humánum szigete.

Az 1943/44-es tanévben a tanulók kötelezô tanítási órán honvédelmi oktatásban részesültek. A minisztériumból utasítás jött, hogy a zsidó származású fiúkkal ez alatt megalázó munkát kell végeztetni. A zsidó fiúk a folyosón lézengtek, s mikor találkozott velük, leküldte ôket az udvarra játszani, mondván, attól hogy nincsenek a honvédelmi órán, még rendes ember lehet belôlük. De az “osztályharc szüntelen élezôdése” idején volt példa arra, hogy származása miatt máshonnan eltanácsolt tanuló Szentesen folytathatta tanulmányait, és tehetett sikeres érettségi vizsgát. Közben pedig az is igaz, hogy fokozott figyelemmel kísérte a “gyepsoriak” tehetséges gyermekeinek gimnáziumi útját. Ösztöndíjak biztosításával, népi kollégiumi felvétellel, a népi származásúak számára megnyíló, kivételes továbbtanulási lehetôségek biztosításával nem egy jelentôs karrier elindítója volt. (Folytatjuk).

Bucsány György