Hetvenkedô zöld-fehérek

Vasúti gócponti sportváros vagyunk. Lassan egy évszázada futnak itt össze az erek, azok a bizonyos százak meg a valaha még megvolt ezrek… (Építsetek, építsetek! – szegény Sándor…) Éppen most hetven éve, 1931-ben került rá a stempli, meg a polgármester aláírása a Szentesi MÁV Sportegyesület alapszabályaira… Nádai (Nittinger) Géza állomásfônök, (örökifjú Buksi bácsi papája), agilitásának köszönhetô, hogy már 1930 májusában olyan beadvánnyal bombázták a várost, miszerint: “a labdadarúgó csapat részére gyakorlótér gyanánt a lóvásártér kijelölése, és ott két állandóan beépített kapu elhelyezése” engedélyeztessék.

Kopasz Károly elnök kérésére mindez megengedtetett – “úgy azonban, hogy a Szentesi Lovas Sportegyesület, melynek a lóvásártér már elôbb átengedtetett, gyakorlataiban ne akadályozza.” Így lett az állomás felvételi épülete és a Zsoldos gôzmalom Rt. közötti terület a vasutasok elsô sportpályája. A foci mellett az atléták, a birkózók, a kajakozók, a kézilabdások, a tekézôk, a sakkozók, késôbb a tájfutók, az úszók, és még a vízilabdázók is szakosztályokba tömörülhettek.

A harmadik elnök, Gerecz Elemér idejében már a gyermekek sportjával is szívesen törôdtek.

A vasutasok könnyen utaztak. Sikereik éppen a mobilitásuknak köszönhetôk. A vendégcsapatok szíveslátása mindig a sportbarátságot erôsítette. Az úri passziók idôszakában egyesületbôl club lettek, Sztálin idején meg egy moszkvai csapat mintájára Lokomotív névre hallgattak. (Ebben az idôben – átmenetileg – színt is váltottak, mert a zöld-fehérbôl piros-feketére kellett váltaniuk… Kaméleon vasutasok.

Hetvenkedô vasutasnapot, éppen az ötvenegyediket szervezi péntekre Makra Zoltán gépészeti fônök, az összes sportolóval, drukkerral és szíve-lelke vasutassal. A meghívás (ugyan a szerencsétlen) péntek 13-ra, reggel 9 órára szól, amikor emléktábla leplezôdik, majd az egésznapos viadalok után este 7 órakor a Kolozsvári utcai MÁV-kultúrban vasutas-napi bál kezdôdik.

Mindenkit vár a Magyar Államvasutak Részvénytársaság Gépészeti Szakigazgatóságának Jendrassik György Gépészeti Fônöksége, miközben építgetik a tábla mögött a Vasutas sportmúzeumot, a Korsós soron…

A telepükön meg olyan tisztaság van, hogy én kifejezetten rosszul éreztem magam. De megbocsátok nekik, mert engem még apám vitt kézen fogva a SZVESE pályára 47-ben, és elôször kajakoztam, majd tájt futottam a Lokoban, és akárhová utaztunk nem került pénzbe, és akárhol is szívesen megaludtunk a pályamunkás lakókocsikban. Szép idôk voltak!

Rózsa Gábor