Ötéves a hajléktalan szálló

Segítô kezek

2000. január elseje óta, amióta a hajléktalansegítô központ integrálódott a gondozási központba, több változás történt az intézményben. Elôször is az épület állagát próbálták egy kicsit rendbe hozni, új ereszcsatornát kapott a ház, és fûtéskorrekcióra is szükség volt. Az idén másodjára pályázik az intézmény a vizesblokk felújítására, orvosi szoba kialakítására. A központ szakmai vezetôje, Kocsyné Takács Ildikó eredményekrôl, feladatokról, tervekrôl beszél.

– A hajléktalan szálló körül láthatóan szépült a környezet...

– Nagy örömünkre szolgál, hogy Hódi József igazgatóhelyettes lehetôvé tette, hogy az intézmény elôtti gondozatlan részt rendbe tegyük. Földet hozattunk, feltöltöttük, most már pázsit van a hajléktalan szálló elôtt. A város kertészeteinek, a mezôgazdasági szakiskolának köszönhetôen dísznövények is szépítik a környezetet.

– Hogyan tapasztalja, az elmúlt idôszakban növekedett-e az ellátást igénylôk száma?

– Sajnos a jelentkezôk száma évrôl évre növekszik. Sôt, az intézményben ötven fôt tudunk ellátni, s ez télen-nyáron stagnál. Tehát az sincs már, mint régen volt, hogy nyáron a hajléktalanok kimentek az intézménybôl, alkalmi munkát vállaltak, ahol ellátást és szállást is kaptak. Számuk a jövôben is egyre inkább nôni fog, éppen ezért lenne nagy szükség arra, hogy az átmeneti elhelyezésbôl kilépôk számára bentlakásos intézmények jöjjenek létre, mint például a hajléktalanok rehabilitációs otthona, illetve a hajléktalanok idôsek otthona. Az egyik szakmai konferencián azt hallottuk, hogy a következô négy évben minden megyében létre fognak hozni egy ilyen intézmény.

– Körülbelül egy évvel ezelôtt lapunkban is írtunk arról, hogy Szentesen is hozzáférhetô lesz a Flaszter címû újság, amit az intézmény lakói árusítanak majd. Azóta mi történt, hiszen az újságot nem látni az utcákon?

– Több mint egy éve nagy öröm volt számunkra, amikor a Nonprofit Alapítvánnyal sikerült megegyeznünk, hogy Szentes városában is a hajléktalanok árulhassák a Flaszter címû újságot. Szirbik Imre polgármester is sokat segített, hogy a különféle engedélyeket megkapjuk. Az ellátottak árulták is a lapot, de sajnos, nem jártak sok sikerrel. Az újságon fel van tüntetve, hogy mennyi pénz marad az árusnak az eladási árból. Elôfordult azonban, hogy azt mondták: tessék, itt van húsz forint, igyál valamit, az újság nem kell. Ez egy kisváros, itt mindenki ismer mindenkit, úgy tûnik, ehhez és a hasonló kezdeményezésekhez nekünk is fel kell nônünk.

– Hamarosan ötéves lesz az intézmény, terveznek-e valamit az évforduló kapcsán?

– Szeretnénk megünnepelni, de az ünneplés szó nem igazán megfelelô, mert elég szomorú dolog, hogy van olyan ellátottunk is, aki már öt éve az intézményben lakik. Szeretnénk valamilyen programot szervezni, ami egy kicsit közelebb hozná a városiakat és az itt lakókat, legalábbis annyira, hogy lássák, milyen itt az élet.

Horváth Ágnes