Beás és lovári dalok a közéleti napon

A cigányság évezrede

Nagy fába vágta a fejszéjét a Dömsödi házaspár, amikor belefogtak a kiséri napok rendezvénysorozatába. Nem volt könnyû dolguk, de megbirkóztak vele. Az idén elérkeztek a sorban ötödik kiséri napok programjaihoz, annak is a befejezô részéhez, melynek a Móricz Zsigmond Mûvelôdési Ház adott helyet. A regionális roma közéleti napot a Nemzeti és Etnikai Kisebbség Közalapítvány támogatta.

Van erre igény? – vetôdik fel a kérdés, amire Dömsödi Teréz válaszol:

– Természetesen. A cigány kisebbség igényli az ilyen fórumokat, ahol az emberek összejöhetnek, saját problémáikat megbeszélhetik, a tapasztalataikat kicserélhetik.

A délelôtti vetélkedônek A cigányság évezrede címet adták, melyben a háromfôs csapatoknak a cigányság történelmét és hagyományait áttekintô feladatokat kellett megoldaniuk. Ilyeneket: ôsi roma szakma bemutatása, vagy a településeken élô cigányságra jellemzô rigmusok, mondókák, versek költése.

Az ôsi szakmákat megpróbálták szemléletesen bemutatni. Az apátfalviak például a vályogvetést választották, otthon felkészültek rá, elhozták a sarat hozzá, el a vályogvetô formát, mindent, ami kell. Volt, aki a kovácsmesterséget választotta, mások a zenélést, megint mások az üstfoltozásról beszéltek.

– Ezek a szakmák ma már nem divatosak. Ugyanakkor hiányoznak valahogyan.

– A cigányság körében biztosan hiányoznak – kapcsolódik a beszélgetésbe Faur Zoltán, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke –, de az urbanizálódás, a rohamos fejlôdés a vályogvetést teljesen kiszorította, mivel ma már nagyon kevesen építenek vályogból. Divatba jönne, de vannak építôipari szabályzók, amelyek nem igazán teszik lehetôvé a hagyományos sorozatgyártását. Aztán ott van az üstfoltozás... Ma már ha kilyukad a lábas, vesznek helyette másikat. A zenélés? Az ôsi zenei kultúrák sajnos, ma már halódnak, a régi, úgymond hagyományos vonósegyüttesekkel szinte csak a fôvárosban találkozhatunk. Itt is inkább az eredeti forráson alapuló zenélést mutatták be a résztvevôk, gitárral, kannával, egyéb ritmushangszerek kíséretében.

– Azért nem csak a romáknak hiányoznak ezek, talán mindenkinek.

– Igen. A cigányság ôsi kultúrájában vannak olyan elemek, melyek érdekes színfoltjai Magyarországnak. Olyan foglalkozások mûvelôi, melyek ha nem is teljesen, de a magyarság számára ismeretlenek. Fölelevenítésük, mûködésük csak olyan helyeken lehetséges, ahol múltja van ezeknek a mesterségeknek.

Ami pedig a helyezéseket illeti, az elsô díjban – szoros versenyben – megosztozott a szentesi és apátfalvi cigány kisebbségi önkormányzat csapata. Második helyen az orosházi romák végeztek. Nagyon várták Raduly Józsefet, a cigány önkormányzat országos alelnökét, aki a délutánra tervezett tanácskozásnak lett volna az elôadója. Mivel nem tudott eljönni, helyette szûkebb körben beszélgettek a kisebbségi önkormányzatok képviselôi. Mirôl szólt a fórum? Az élet szinte minden területérôl fölvetôdtek gondok, kérdések. A fô téma: a kisebbségi önkormányzatok szerepe a mai Magyarországon.

– Más helységekben is jó kapcsolat van a települési önkormányzattal, mint itt, Szentesen?

– Nem. Ahol elfogadják a kisebbségi önkormányzatot és partnerként kezelik, ott jönnek az eredmények is. Más térségben sajnos akadnak problémák, nem is kicsik – válaszolja Faur Zoltán.

Azért több ember is elfért volna a mûvelôdési házban azon a szombat délutánon. Mint hallottuk, már elkezdôdött a romák választási kampánya, Magyarcsanádon legalább hét önkormányzat is képviselteti magát az ottani rendezvényen. S ha már Raduly József, az egykori szentesi diák most nem jött el, itt vannak a Kanizsa Csillagai, hogy jó hangulatot teremtsenek. A ’93-as “Ki mit tud?” felfedezettjei már két önálló CD-vel és kazettával dicsekedhetnek. Felfigyeltek rájuk külföldön is, bejárták Európát, jó hírük eljutott egy amerikai lemezgyártó céghez, s a szerzôdés alapján augusztusban 10 ezer példányt adnak ki egy 60 perces válogatásból.

Az együttes öt alapító tagból áll, akusztikus gitáron, tamburán játszanak, ugyanakkor énekel és táncol mindenki a csapatban. De nem hiányozhat a hagyományos kanna, szájbôgô, fakanál sem. Nagyobb rendezvényeken egy vendégzenész vonós hangszereken (bôgôn, hegedûn) segíti a csapatot. Mûsoruk fôként saját gyûjtésekbôl áll össze, eredeti beás (teknôvájó, famegmunkáló) és lovári (lókereskedô) népdalokból. A közönség pedig értôn és jó hangulatban “veszi az adást”. Olyannyira, hogy néhány szám erejéig az ifjabbik Faur Zoltán (gitár) és Fehér Mónika (ének) is besegít a programba.

Lovas József