Családok fedél nélkül

Átmeneti otthonra leltek

Talán emlékeznek rá olvasóink, hosszas pályázati procedúra, lesz?, nem lesz? kérdések elôzték meg a családok átmeneti otthonának létrehozását. A kezdeti elképzelések, miszerint a Korsós soron valósítják meg a szociális ellátást nyújtó intézményt, megváltozott, s végül a Koszta József utcában épült fel az otthon. Az intézmény létrejöttével gyakorlatilag egy idôben szûnt meg a Kurca-parti krízisotthon, amit egyedülálló anyák és gyermekeik vehettek igénybe. A családok átmeneti otthonában, mint a nevébôl is kiderül, hajlék nélkül maradt családok kaphatnak elhelyezést. Az intézmény szakmai vezetôje Barát László válaszolt kérdéseinkre.

– A családok átmeneti otthona hivatalosan 2000. december elsejével kezdte meg mûködését Szentesen. Azóta milyen tapasztalatokat szereztek?

– Eddig teltházzal mûködtünk – kezdte Barát László, az intézmény szakmai vezetôje. – Az otthon kihasználtsága átlagosan 25 fô. Jelenleg nyolc szabad helyünk van. Már négy családnak sikerült kiköltöznie. Ez azt jelenti, hogy volt, aki önkormányzati bérlakást kapott, volt, aki elfogadható áron albérletet tudott magának szerezni, volt, aki eltartási szerzôdést kötött, míg egy család tanyára ment, ahol munkát is biztosítanak részükre. Tehát úgy néz ki, hogy ez alatt a rövid idô alatt is volt, akinek tudtunk segíteni.

– Teljes vagy csonka családok érkeznek az intézménybe?

– Változó. Egyre több a két szülôs család, azaz az itt lakók hetven százalékaa ilyen. A maradék harminc százalék csonka család.

– Mely körbôl kerülnek ki az ellátottak? Magánéleti vagy szociális krízis miatt jelentkeznek az intézménybe?

– Ezek általában együtt járnak. Nagyrészt a rossz szociális helyzet, a rossz lakáskörülmények miatt. Nem minden esetben a hajléktalanság vagy a lakásnélküliség az oka, hanem mondjuk a meglévô lakás minôsége. Sokan jelentkeznek a roma kisebbségbôl, ahol több generáció lakik együtt kis területen, és az együttélés olyan konfliktusokkal jár, hogy az tûnik a legcélszerûbb megoldásnak a gyerekek érdekében, ha az egyik család kiköltözik egy idôre, és megpróbál magának új otthont teremteni.

Vannak olyan családok, amelyek belesodródnak ebbe a helyzetbe, és mondhatni, krízishelyzetben vannak. Nem is látják, hogy mi lehet a kivezetô út. Vannak, akiknek van konkrét elképzelésük, s meg is tudják fogalmazni, hogy miben kérnek segítséget.

– Hogyan tapasztalják, az itt lakók milyen hátrányokkal érkeznek?

– Vannak kulturális különbségek és hátrányok, elsôsorban a roma kisebbség esetében. Nekik a gyermekneveléssel, gondozással kapcsolatos szokásaik kicsit eltérnek a megszokottól. Illetve van egy kör, amely korábban állami gondozásban nôtt fel, és a szülôi készsége, háztartásvezetési, ismerete hiányzik. Ôk nincsenek tisztában olyan dolgokkal, amik az önálló boldogulásukhoz, gyermekneveléshez szükségesek lennének. Bizonyos családokban az itteni együttélés mintája is segít. Másrészt azonban ez a közeg nagyon hasonlít egy nevelôotthonhoz, így viselkedésükben jelentkeznek a korábbi minták. Ôk hajlamosabbak úgy viselkedni, mint a nevelôotthonban, azaz újra “visszamennek” gyerekbe. Ilyenkor elvárják az itt dolgozóktól, hogy mint egy nevelô vagy mint egy szülô irányítsa ôket, álljon ott mellettük.

– Milyen konkrét segítséget tudnak az intézményben nyújtani?

– Minden családnak van egy saját gondozója, aki mélyebben megismerkedik problémájukkal. Velük egyéni esetkezelés vagy családterápia folyik. Ez azonban esetfüggô. Feltárjuk, hogy mik azok a mozgósítható erôforrásai egy családnak, amik a lakhatási, szociális és életvezetési problémáikat segíteni tudnák. Az egyéni foglalkozások mellett vannak csoportfoglalkozások, elsôsorban a gyerekeknek, amibe próbáljuk a szülôket is bevonni. A családsegítô központon keresztül tudunk jogi, pszichológiai és pedagógiai segítséget nyújtani. A családok esetében itt halmozottan jelentkeznek olyan hátrányok, amik komplex kezelést igényelnek. Ebben a munkában együttmûködünk a gyermekjóléti szolgálat családgondozójával, és ennek megfelelôen csapatban próbáljuk segíteni a családokat, hogy sikerüljön megoldani a gondjaikat.

– A 33 személy befogadására alkalmas otthon kielégíti-e a felmerülô igényeket?

– Eddig úgy néz ki, hogy igen. Voltak várakozó listán és voltak, akiknek menet közben sikerült megoldaniuk a gondjaikat. Ez a hely egyelôre elegendô a városban, az intézmény igaz teljes kihasználtsággal mûködik.

– A lakóknak a törvényben rögzített ellátáson kívül pluszszolgáltatásokat is nyújtanak...

– Próbáljuk ezt az átmenetileg nehéz idôszakot kicsit tartalmasabbá tenni. Szabadidôs és kulturális programokat igyekszünk szervezni. Ebben nagy segítségünkre van a Szent György Lovagrend. Ôk anyagilag és erkölcsileg támogatnak bennünket. Eddig minden ünnepet, a Valentin naptól kezdve a farsangon keresztül a karácsonyig sikerült megünnepelni. Voltunk már kirándulni Ópusztaszeren, szintén a lovagrend segítségével.

Most van bent egy pályázatunk, ami azokra a családokra vonatkozik, amelyeknél a kapcsolaton belül vannak problémák, kommunikációs zavarok, életvezetési gondok. Ôket szeretnénk egy intenzív terápiával, kiszakítva a környezetükbôl, elvinni egy hétre nyaralni. A szabadidôs programok mellett aktív részvételükkel szeretnénk egy terápiát is megvalósítani, amit pszichológus vezet majd.

Horváth Ágnes