Kitáncolnak az olimpiára?
Képaláírás: Balról jobbra: Németh Anikó, László Csaba, Szatmári-Nagy Szilvia, Páli Erik, Páli Viktória. Szabó Titanilla, Bálint Csaba, Kovács Erika, László Csaba II., Baráth Enikô, Bálint Tamás. (Fotó: Böbe)
Mûkedvel
ôk szórakozása, hobbi vagy ugyanolyan sportág mint a többi? Sokan még ma is megmosolyogják, és nem ismerik el sportként. Voltak olyanok is, akik a díjátadó ünnepségen tüntetôleg nem tapsoltak.Leginkább a jégtánc szárazföldi változatának tekinthetô társastáncot még tíz éve sincs, hogy versenysporttá nyilvánították, a fejlô
dés azóta óriási: nem olyan régen az olimpia mûsorába választható sportágak közé sorolták, ezzel megadva a lehetôséget a mindenkori rendezônek, hogy felvegyék a mûsorba. Ezzel igen szép perspektívát nyitottak magyar bajnok párosunk elôtt, akik Szentes dicsôségére akár már Athénban is képviselhetik színeinket!No de, menjünk szép sorjában! A formációtól ugyanis hosszú út vezetett a felnôtt standard és tíztánc magyar bajnoki aranyérméig!
Szüleim is táncoltak, sôt a ’65-ös “Ki mit tud?” döntôjébe is bekerültek a közönség szavazata segítségével, igaz nem párosként, hanem az akkor divatos, nyolc párból álló csoport, az úgynevezett formáció tagjaként, meséli Szatmári Nagy Szilvia, aki éppen a múlt héten vehette át az év szentesi edzôje kitüntetést a polgármestertôl.
Hétéves, amikor Peczárszky Kató néni, tekintettel a családi tradíciókra,
kivételesen korengedménnyel befogadja táncosai közé. A nagy népszerûségnek örvendô, országosan is elismert Kató néni vezette be annak idején a formációt, persze tehette, hiszen a költségeket javarészt a mûvelôdési ház fedezte. Így sokan kaptak kedvet a társastánchoz, nem kellett hajszolni az eredményeket, egy év múlva már bemutatókra lehetett utazni.A sikereket mégis az uszodában éri el, Tóth Tamás és késôbb Téli Éva irányításával hátúszásban megyei válogatott, sok-sok területi verseny gyôztese. Legutóbb tavaly a szeniorok között szerez három aranyérmet. Közben volt kajakos, vízilabdás és tájfutó is, az állandóságot mégis mindig a tánc jelentette az életében. Magassága miatt sok párt “fogyasztott”, versenyzett, táncolt, de saját bevallása
szerint sokkal kevesebbet tett a sikerekért, mint a maiak. Nem kellett nagy dolgokat mûvelnie egy C kategóriás eredményért. Persze ma is vannak, akik mûkedvelôként járnak el táncolni, de az igazi sikerekért nagyon meg kell dolgozni. Heti ötször háromórás edzés, sokszor fájó lábbal, sajgó talpakkal, és akkor még nem beszéltünk az anyagiakról.Egy nôi táncruha százötvenezer, egy cipô harminc
ezer, és ott van az állandó utazások horribilis költsége. Az út sem egyszerû a csúcsra: aki magyar bajnokságon akar indulni, annak elôbb legkevesebb öt kategórián kell végigverekednie magát, egy-egy kategóriában nyolc versenyt is sikerrel teljesítve száz pontot szerezve juthat elôrébb, így három-négy éve is rámehet egy tehetséges párosnak, mire egyáltalán nevezhet. Sok a páros, legutóbb éppen a Szilver TSE által rendezett kelet-magyarországi versenyen hatszáz is indult! Aki feljut a dobogó valamelyik fokára, annak közel ötszáz párt is meg kell elôznie!A verseny egyébként három számban: standard, latin és tíztánc számokban folyik. Az elsô kettôben öt-öt tánc, az utóbbi, tíz tánc névre hallgató versenyben pedig, a standard és a latin összesítésével, tíz táncból áll a megmérettetés.
Szentesen két táncklub is alakult, Szatmári Nagy Szilvia 1992 óta vezeti a munkát a Szilver TSE-ben. A következô évben csak utolsó helyezések jutottak táncosaiknak, imádkozott, hogy egyszer bekerüljön párosa valamelyik döntôbe. Rengeteg munka után ez a pillanat is eljött, megindult a fejlôdés, 98-ban micsoda boldogság volt, amikor László Csaba és Németh Anikó tizenhét évesen ifjúsági kategóriában standardban és tíztáncban is maga mögé utasította az egész magyar mezônyt! Aztán jöttek a sikerek: egy év múlva négyszer, tavaly pedig hétszer nyertek magyar bajnoki címet a Szilver TSE versenyzôi!
A Páli Erik és Viktória testvérpár junior kettes, Bálint Tamás és Baráth Enikô junior egyes, még Bálint Csaba és Szabó Titanilla gyermek korosztályban nyertek aranyérmet. A legértékesebb kétségkívül László Csaba és Németh Anikó szereplése. A magyar felnôtt bajnokságon, amit a televízió is közvetített, alig láthattuk Csabáékat, a riporterek a korábbi bajnokokat, két fôvárosi párt faggatott, a közvetítés is elsôsorban kettôjük vetélkedését mutatta. A végén hatalmas meglepetésre a szinte ismeretlen szentesiek kerültek ki gyôztesként, hála a pártatlan külföldi versenybíróságnak. A két bajnoki és egy második helyezésükkel mindhárom számban képviselhetik Magyarország színeit az Európa- és világbajnokságon, az Európa- és világkupán. Ez összesen tizenkét verseny, ahol az indulóknak maguknak kell biztosítaniuk a ruhák, cipôk, a repülôjegyek és az étkezés költségeit. És ugye ôk már nem táncolhatnak akár milyen ruhákban? Így hát máris itt az elsô bökkenô, az eddigi fôszponzor visszalépett, nincs százhúszezer forint az utazásra, veszélybe került a Helsinkiben megrendezendô EB-részvétel! És akkor hol van még a többi világverseny? Nem csoda tehát, hogy hiába a sikerek, hiába az év edzôje kitüntetô cím, a Szilver TSE táncosai igencsak borúsan látják a közeli jövôt. Mi is csupán reménykedhetünk: olvashatjuk majd a nagy versenyekrôl szóló tudósítások között a szimpatikus szentesi páros nevét!
Kozák János